Fekete István: Szántóföldi és kertészeti növények öntözése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1969)

14. Öntözőtelepek üzemeltetése

nyiséggel öntözi. Szoros összhangban legyen a növényápolási, növénytermelési, betakarítási tervekkel, vegye figyelembe az egyes öntözések között szükséges agrotechnikai munkák időszükségletét. Az öntözési naptár összeállításánál a 8. táblázatban közölt országos öntözővíz-normákat, illetve a műszaki terv agronómia! részében megadott adatokat kell figyelembe venni. Az országos átlagokat a helyi viszonyok tapasztalatai értékével helyesbíteni kell.

Az öntözőmérnök feladata megtervezni, hogy az öntözést mikor kell megkezdeni és befejezni. Háromféle módszert követhet:

1. Függetlenül a növény fejlődésétől és az időjárástól, az országos öntözőnormák helyi alkalmazása szerint kialakított öntözési fordulókban az érintett táblát az egész öntözési idény alatt folyamatosan öntözi. A fordulók az előre elkészített öntözési naptár pontos betartásával követik egymást. Az öntözés mechanikus.

2. Az öntözést a talaj vizháztartási viszonyainak függvényeként alkalmazza. A talaj pórusait több-kevesebb mértékben viz tölti ki. A növények életműködése szempontjából kívánatos, hogy a viz és levegő aránya 70:30 % legyen. A talaj a csapadék egy részét vizkapacitásának megfelelően felveszi. Teljes pórustérfogata tartósan nem telítődik vizzel, mert a vizkapacitásán felüli vízmennyiséget az alsóbb talajrétegekbe továbbengedi. Az igy felszabaduló pórustérfogatot a növény életműködése szempontjából fontos levegő tölti ki. A növények vizkapacitásnak megfelelő vízmennyiség egy részét tudják csak felvenni. A fennmaradó rész a holt viz. A "köny- nyen felvehető vízmennyiség" azonban ennek mindössze fele. A könnyen felvehető vízkészlet kimerülése után, ha tehát a talaj pórustérfogatában a viz-levegő arány mintegy 40:60 %-ra változik, az öntözést feltétlenül meg kell kezdeni.

Az öntözés során vigyázni kell, hogy a viz-levegő arányban a viz,- a növénykultúráktól függően - bizonyos értéket túl ne lépjen, mert akkor már a növény fejlődésére káros*.

A pórustérfogat, a vizkapacitás, valamint a pillanatnyi víztartalom gyakorlati meghatározására jelenleg az Agrokémiai Kutató Intézetben folynak kísérletek egyszerű mérőműszer kialakítására. Amennyiben ez sikerrel fog járni, akkor a fent ismertetett százalékos értékek a gyakorlatban is használhatók lesznek. Addig is kielégítően alkalmazhatók Cselőtei Lászlónak a táblázatban közölt mérési adatai (9. táblázat).

A táblázat a különbözü talajféleségekre a vizkapacitást, az összes felvehető vizet és a könnyen felvehető vizet a talajtérfogat százalékában adja meg, egyúttal támpontot nyújt az öntözőmémöknek a talaj beázási, át- nedvesedési mélységére vonatkozólag is. Nagyobb mélységű beázáshoz a táblázat "öntözővíz mennyiség" értékei extrapolálhatók. Gyakorlati megfigyelés, hogy 1 mm csapadék átlag 1 cm vastag talajréteget áztat be.- 67 -