Fekete István: Szántóföldi és kertészeti növények öntözése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1969)

10. Gyümölcsösök öntözése

Tapasztalatok szerint öntözéssel - átlagos csapadékeloszlásu évben - 33,6 % terméstöbblet, s 3,2 %~os átlagsuly növekedés érhető el, amely utóbbi körülmény az exportlehetőséget a mérethatár elérése következtében előnyösen befolyásolja; '

Minden évben elérendő nagy termések esetén a gyümölcsösök tápanyagigénye magas. Általában a száraz' termesztésnél szokásos szerves és zöld- trágya adagokon felül 8-10 q/kh műtrágyát kell biztosítani.

Öntözött viszonyok között - főleg gyenge szervestrágya ellátottságai vidékeinken - lehetőség van a gyümölcsösök szervesanyag-szükségletének évelő pillangósokkal való biztosítására. A sorok közé vetett lucerna visszamaradó gyökértömegének értéke egy szerves trágyázással egyenértékű.

A tápanyag és vízellátásnál azpnban a két növény (gyümölcs + lucerna) együttes igényét kell kielégíteni, mert egyébként a lucerna a gyümölcsös kárára használná fel a talaj víz- és tápanyagkészletét. A sorok közé telepitett lucerna egyben a telepítés utáni években megakadályozza a homok mozgását is.

Az öntözésnek a termés mennyiségére és minőségére gyako-ro.lt hatásán kívül jelentős lehet a közvetett hatása is. A zöldtrágya-köztesek (évelő pillangósok is) termesztésével a gyümölcs szervesanyag-ellátása önellátás- szerüen oldható meg, ami a rendkívül nagy felületen végrehajtásra kerülő telepítéseknél tapasztalható fokozódó szervesanyag-hiány csökkentése, illetve megszüntetése szempontjából óriási jelentőségű. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az öntözés költsége az éves termelési költségnek mintegy 10 %-át teszi ki - különösen egyes gyümölcsfajtáknál - vitathatatlan az öntözés szükségessége. Mindezekből következik, hogy az öntözést leginkább megháláló gyümölcsfajokat jövőben elsősorban olyan helyekre kell telepíteni, ahol egyben az öntözés lehetősége is biztosított.

A gyümülcstelepitések területi elhelyezésénél ezt a szempontot mesz- szemenően figyelembe kell venni a biztonságos, megfelelő minőségű, jövedelmező nagy termések állandó elérése céljából.

Az eddigi külföldi és kisebbmérvü hazai kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján az öntözést legjobban megkívánó gyümölcsfajok a következők: alma, körte, őszi- és kajszibarack.

Almánál elsősorban a sekélyen gyökerező télialma-alanyok (ÉM IX.

IV.), körténél a birs-tipusu alanyok kívánják meg feltétlenül az öntözést.

Őszibaracknál mind a vad, mind a keserű mandulaalany esetében szükséges az öntözés.

Kajszinál a termés ingadozás csökkenése, a minőség javítása, esetleg a tápanyaggal és vízzel való rendszeres ellátás következményeképpen csökkenő gutaütés is indokolja az öntözést. A kajszi száraz termelésével kapcsolatban szerzett negativ tapasztalatok miatt mezőgazdasági üzemeink - öntözés nélkül - nem kívánnak kajszit telepíteni.

Termőkaros gyümölcsösökben e fajoknál a sekély gyokerezés miatt, még jó viztartóképességü talajokon is, érdemes öntözésre berendezkedni.

A sövénygyümölcsöst feltétlenül öntözni kell.- 50 -