Fekete István: Szántóföldi és kertészeti növények öntözése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1969)
7. Egyes növények termesztése öntözéssel
Korán vetett silónapraforgó betakarítása után másodvetés termesztésére is lehetőség van öntözött körülmények között. 7.11. Őszi takarmánykeverék A kora tavaszi zöldtakarmányozás alapját képező takarmányfélének (zabos-bükköny, borsós napraforgó stb.), aminek termesztése minden állat- tenyésztő üzemben szükséges. Az elérhető termésnagyság a mindenkori időjárás függvénye. Csapadékszegény ősz esetén a takarmánykeverék rosszul kel, gyengén bokrosodik és igy a tél könnyen kárt tesz benne. Az Őszi takarmánykeverékek öntözésére száraz nyárvége és ősz esetén már a vetés után sor kerülhet. Kelesztő öntözésként 30^40 mm-es vízmennyiséget kell adni. Tavasszal, a legritkább esetben kerül sor az öntözésre, mert a késő őszi és téli csapadék általában elégséges kifejlődéséhez. Igen csapadékszegény ősz és tél után azonban a szárba indulás időszakában szükséges egy 40-50 mm-es öntözést adni. Az őszi takarmánykeverékek után feltétlen ki kell használni a másod- vetés termesztésének lehetőségét. Öntözött viszonyok között a tervezett termésnek megfelelő tápanyag megadása mellett a másodnövény egy főtermés mennyiségével vetekedő termés produkálására képes. 7.12. A rizs termesztése A rizstermesztés fejlődése és jelentősége Magyarországon A felszabadulás után a fejlődés az addigi évekhez viszonyítva meggyorsult. Különösen a Tisza és a Kőrös-völgyben évről évre sok ezer holddal nőtt a rizs vetésterülete. Ezt mutatják az alábbi adatok is: Rizsvetésterület 1946 2 401 kh 1950 ( 24 270 kh 1953 47 797 kh 1956 81 747 kh 1959 56 400 kh Ennek a rendkívül gyors fejlődésnek eredményeként nemcsak teljes mértékben lehetővé vált a megnövekedő belföldi igények hazai rizstermesz- 39 -
