Fekete István: Szántóföldi és kertészeti növények öntözése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1969)

7. Egyes növények termesztése öntözéssel

1,67 kg N-t, 0,56 kg P O - t, 0,36 kg K O- t igényel. Ezenkívül a kukoriZj O

caszár 1 q-jának kifejlesztéséhez 0,84 kg N-t, 0,80 kg PnO -t és 1,64 kg K^O-t kell biztosítani. A kiadandó szerves és műtrágyák mennyiségét mindenkor a tervezett terméseredményekből számított hatóanyagszükséglet alapján kell meghatározni. A terméssel levett, a talajból elvitt tápanyagokat pótolni kell, mert a termékenység csak igy tartható fenn.

A tervezett terméseredmény alapján a szükséges tápanyagok mennyisége kiszámítható. A számított mennyiségeket biztosíthatjuk szerves trágyázással, műtrágyázással, előző évi felapritott kukoricaszár alászántásával és az elővetemény (lucerna) tarló és gyökérmaradványaival. A kukorica kedvezően reagál a közvetlen istállótrágyázásra. Öntözött körülmények között azonban az istállótrágya hatását - 1-2 év alatt - kimeríti. A műtrágyák közül a foszfor- és káliumtartalmuakat minden esetben ősszel kell kiszórni és a müveit talajrétegekben egyenletesen elkeverni. A nitrogénműtrágya egy részét vetés előtt, a többit pedig fejtrágya formájában - az első és második öntözésnél, - a vízben oldva kell Kiadni.

A kukorica tenyészideje általában szeptember közepéig, a hosszú te- nyészidejüeké október közepéig tart. Az öntözés megnyujthatja a tenyészidőt, a kora őszi fagyok azonban kedvezőtlenül befolyásolják az érés folyamatát. Ezért mind a rövidebb, mind a hosszabb tenyészidejű fajtákkal érdemes öntözött viszonyok között foglalkozni.

Az 1957-1960-as évek elején a martonvásári kétszeres keresztezésü hibridek széles körben történt bevezetése nagymértékben előmozdította a kukoricatermesztésünk fejlődését. E hibridek lényegesen nagyobb termő- képességükkel 8 év alatt gyakorlatilag teljesen kiszorították az addig termesztett fajtakukoricákat: a hibridvetőmaggal elvetett terület aránya az 1957. évi 3 %-ről 1964-re országosan 10Ó %-ra emelkedett.

Bár az emlitett és időközben más nemesitők által előállított kétszeres, helyesebben: négy és többvonalas hibridek termőképességét a mezőgazdasági üzemek nagy többsége még nem használta ki, a kukoricatermesztés további fejlesztéséhez feltétlenül szükséges- egyrészt a meglévő négy- és többvonalas hibridek tulajdonságainak javítása, választékuk bővítése,- másrészt előbbieknél bővebben termő, szárszilárdabb, gépi betakarításra alkalmasabb, betegségeknek ellenálló, szárazságtűrő két- vonalas hibrideknek a köztermesztésbe bocsájtása.

Annak ellenére, hogy a MTA martonvásári kutatóintézet már korábban is rendelkezett a felsorolt kívánalmakat megközelítő termesztési értékű két- és három vonalas hibridekkel, széleskörű igényeit sem a tápanyagellátás, sem az agrotechnika tékintetében üzemeink döntő többsége nem tudta kielégíteni.

A mezőgazdasági üzemek az uj intenzivebb hibridekkel általában csak kis területen - 1966-67-ben ismerkedhettek meg. Egyes állami- 30 -