Fekete István: Szántóföldi és kertészeti növények öntözése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1969)

3. Az öntözés fejlesztése

séglettől. Bár a szervesanyagban bizonyos mennyiségű és minőségű hatóanyagot is juttatunk a talajba, de nem ez az elsődleges, hanem a talaj szerkezetét helyreállitó szervesanyag mennyiség biztositás. Szervestrágyával már nem lehet az öntözésnél elérhető nagy termések tápanyagigényét is biz- tositani. Ezért a szervesanyaggal bevitt tápanyagokon túl műtrágyát kell használni az összes tápanyagot összhangba kell hozni az elérendő termésekkel.

Általában azt mondhatjuk, hogy a tápanyagigény a terméssel arányosan nő; szántóföldi növényeknél 3-7, intenziv kertészeti termelésnél 8-15 q műtrágyának megfelelő tápanyag szükséges. Időszakos öntözésnél a tápanyagok tekintetében is a hatékonyság növeléséről van szó, vagyis nem kell növelni a felhasználást. Intenziv öntözésnél viszont mind mennyiségi, mind hatékonysági hatással kell számolni.

3. AZ ÖNTÖZÉS FEJLESZTÉSE

Az öntözés fejlesztését az üzemi és népgazdasági érdekek egyaránt indokolják. Nagyon ide kívánkozó adat, hogy a felszabadulás előtt országunk- banmindössze 18.000 kh öntözött terület volt, amely azóta harminchatszo- ro6ára növekedett.

Szocialista államunk uj öntözőrendszereket létesitett. Egymás után épültek meg a tiszabői, kiskörei, sajfoki, milléri, algyői, félhalmi, körös- ladányi, szarvas-kákai és egyéb fő vízkivételek a hozzájuk tartozó öntöző- rendszerekkel. A második 5 éves tervben elkészült a tiszalöki duzzasztómű, és megkezdte üzemelését a tiszalöki öntözőrendszer. 158 nagyobb fő vízkivétel kb 1 milliárd 200 millió köbméter tervezett kapacitással áll ma már az öntözés és halgazdaság rendelkezésére. Kb. 350 nagy teljesítményű szivattyú (több mint 23.000 LE teljesítménnyel) másodpercenként 127 m3-t - a Tisza vízhozamát megközelítő - vizmennyiséget emel az öntözőcsatornákba. Ugyanakkor másodpercenként 88 m3 viz gravitációsan, tehát gépi emelés nélkül jut az öntözőrendszerekbe. Ezenkívül vannak még a kisebb (termelői) vízkivételek, helyi vizek, csőkutak. Öntözésre, halastó vízellátásra rendelkezésre álló vizkapacitásunk 1966-ban - az OVH adatai szerint, viznormák alapján számolva - 1 milliárd 800 millió m3 vízigény kielégítését tette lehetővé, melyet azonban jelentős százalékban nem használtak ki.

Az öntözéses gazdálkodás vonzó kezdeti eredményei, a beruházásokhoz nyújtott kedvezmények és nem utolsósorban az 1960-as évek elején kialakult száraz, aszályos időjárás következtében az öntözés rohamosan fejlődésnek indult.

A 3. ötéves tervben az öntözésre berendezett terület megnégyszereződött.- 15 -