Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - Az öntözés magyarországi tapasztalatai
AZ ÖNTÖZÉS MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAI Hazánkban felszabadulás előtt csak 13 800 ha-on folyt öntözéses termesztés. 1945 után 1962-ig az összes öntözésre berendezett terület 186 230 ha-ra növekedett. A nagyobb arányú öntözésfejlesztés 1963 66 között valósult meg. A fejlesztés területi elhelyezkedését egyrészt a rendelkezésre álló vízkészletek, másrészt a jelentkező igények határozták meg (az Alföld térségében a fejlesztés alapjául főleg a Tiszalöki Öntözőrendszer főművei által nyújtott lehetőség szolgált 1 7. ábrák). Emiatt attól függetlenül, hogy a szárazgazdálkodás lehetőségei kimerültek-e, illetve a termelés színvonala, szervezettsége milyen fokot ért el az öntözés fejlesztése elsősorban műszaki feltételek figyelembevételével történt. így a fejlesztési keretek megyék közötti elosztásánál a népgazdasági, ezen belül az agrárgazdasági hasznosítás kérdése is a legtöbb esetben háttérbe szorult. A műszaki lehetőségekből kiindulva (vízkészlet) igen gyakran a gyengén gazdálkodó tsz-ek megsegítésének igénye döntötte el a fejlesztési arányokat. Ma már megállapítható, hogy az esetek többségében ez a fejlesztési elv nem hozhatta meg a kívánt eredményt. Az öntözés nagyarányú fejlesztése nagyrészt egybeesett a mezőgazdaság átszervezésével, a nagyüzemi gazdálkodás kereteinek kialakulásával, a gazdaságok megszilárdulásának időszakával. Emiatt a szükséges fejlesztési alapok reális felmérése szinte megoldhatatlan feladat volt. A fejlettebb agrotechnikai eljárást igénylő öntözéses gazdálkodás az anyagi műszaki megalapozás hiánya miatt a gazdaságok többségében magán viseli a befejezetlen beruházás jegyeit. Ezt a problémát több vonatkozásban kiélezetté teszi, hogy olyan gazdaságokban is létesültek öntözőtelepek, amelyekben az öntözés nélküli gazdálkodás színvonala is mélyen az átlag alatt volt. A fejlesztésnek ez az útja magában rejtette a hatékonysággal kapcsolatos nehézségeket is. Az átszervezés körülményei, valamint a mezőgazdasági beruházások általános színvonala, a rendelkezésre álló szervezőerő a mező- gazdasági üzemekben nem tudott lépést tartani a megvalósított vízügyi beruházásokkal. Az öntözött terület növekedése ugyanis elmaradt termelőerőkre épült rá, és az érintett üzemek nagyrésze képtelen volt felszereltségét, gazdálkodásának szerkezetét és üzemszervezését az öntözéses gazdálkodás által megkövetelt színvonalra emelni. Az öntözésfejlesztés által érintett területeken viszonylag sok olyan szövetkezet található, amelyek felszereltsége, állatállománya és vezetésének színvonala nem tette lehetővé a rendelkezésre álló vízkészletek gazdaságos felhasználását. A területnövekedés gyors ütemét tehát a mezőgazdasági 57
