Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - Beruházások és állami támogatások
Csehszlovákiában a többi országhoz hasonlóan az öntözőművek kiépítésével járó költségek jelentős részét az állam viseli. Eddig úgy történt, hogy az öntözőhálózat teljes költségét az állam viselte, a leágazó berendezésekre pedig 50% körüli támogatást adott. Ilyen feltételek mellett a mező- gazdasági üzemek az öntözőberendezések építése iránt jelentős érdeklődést mutattak; az igények kielégítésére azonban az erre a célra szolgáló beruházási eszközök elégtelensége folytán nem volt lehetőség. Az öntözőművek kihasználása terén jelentkező fogyatékosságok oka túlnyomóan nem az érdeklődés hiányának következménye volt, hanem inkább a mező- gazdasági üzemek vezetésében rejlő hibák, az öntözéses gazdálkodás egész problémájának nem komplex megoldása, valamint nem kellő felkészültség az új, speciális termelési feladatok és az egész agrotechnika olyan komplex megoldására, amely alkalmas a tervezett termelési és gazdasági paraméterek elérésére. 1968. december elején a csehszlovák kormány jóváhagyta az öntözőművek építését is magában foglaló egyes meliorációs beruházások finanszírozására vonatkozó új irányelveket. Ezek szerint az öntözőművek építéséhez a költségvetési ár 65%-ának megfelelően állami hozzájárulást kell adni. A mezőgazdasági üzemek a költségek 15 25%-ának megfelelő kamatmentes és esetleg visszafizetési kötelezettség nélküli kölcsönt kapnak. Az öntözőművek teljes kihasználása és a tervezett paraméterek teljesítése esetében ezeket a kölcsönöket fokozatosan leírják. A költségvetési ár fennmaradó további részét (10 20%) a mezőgazdasági üzemek a saját eszkö zeikből, esetleg kedvezményes beruházási hitelből fogják fedezni. Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által kiadott jelentés szerint Ausztriában az állam vállalja az öntözőberendezések létesítési költségeinek 30%-át, 500 m-nél magasabban fekvő gazdaságokban 40 45%-át. Az esőszerű öntözések létesítésénél az alaphozzájáruláson kívül a beruházási költségek 50%-ig terjedő alacsony kamatlábú, öt év alatt törlesztendő kölcsönt nyújt, de a költség visszafizetését csak két költségmentes év eltelte után lehet megkezdeni. Belgiumban az állam az öntözőberendezések létesítéséhez 60%-kai járul hozzá, de ezt még emelni is lehet, ha egy szaktanácsadó bizottság ilyen értelmű javaslatot tesz. A mezőgazdasági kultúrmérnöki és vízügyi szervek a gazdák számára ingyenes öntözési terveket dolgoztatnak ki. Dániában hasonlóképpen az állam járul hozzá a beruházási költségekhez a kiadások 50%-áig terjedő részesedéssel. Franciaországban az állami mezőgazdasági kultúrmérnöki hatóságok a társulásoknak 10 60%-ig (a gyakorlatban leginkább 40 60%-ig) terjedő költségtérítést, valamint a hiányzó beruházási összegekre a kiadások 40 70%-áig terjedő kölcsönt adnak. A kölcsönöket a Mezőgazdasági Hitelintézet pénztára 30 év alatt törlesztendő évi 3%-os kamatláb mellett nyújtja. A Társaság által létesített új gazdaságok birtokbavétele esetén a tulajdonos a befektetett tőke 40%-át fizeti ki, és a 60%-ot 30 éves kölcsön formájában kell kifizetni. A Német Szövetségi Köztársaság az öntözőtelepek létesítési költségeinek általában 30%-át vállalja. Különleges esetekben ez a térítés 70%-ig terjedhet. 55
