Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - Az öntözés területi fejlesztése, egyes gazdaságok fejlesztési előirányzatai Európában
vizet jól megháláló növényfajok és fajták, elsó'sorban a kapás-, a pillangós- és a kertészeti növények termelése. A növények aránya általában az egynyári szálastakarmányok és a kalászosok rovására növekszik, de gyakori, bogy a vetésszerkezet egyszerűsítése jár együtt az említett növénycsoportok arányának növekedésével. Jellemző az öntözött területekre az is, hogy megnő a másod- és a tarlónövények (főként kertészeti és takarmánynövények) termelése, mivel ennek eddigi legnagyobb akadálya a nyári vízhiány volt. Az állatállomány növekedésén belül a termelés iránya a szarvasmarba javára tolódik el. Az öntözött kultúrák megoszlására jellemző, hogy a takar mán yter mész - tés árutermelés aránya az öntözött területeken kb. 60 : 40 lesz. A főbb kultúra-csoportok megoszlása: szántóföldi növények 52%, zöldség 18%, szőlő-gyümölcs 3%, rét-legelő 16%, egyéb 1% Ez a szerkezeti arány sok esetben helytelen, gazdaságtalan, és nem mindenben fedezi a népgazdaság igényeit. A rizs termőterülete nem fedezi az ország szükségletét (évi kb. 60 000 70 000 tonna nyersrizs), és így jelentős importra szorulunk. A rizstermesztés koncentrálása, specializálása és korszerűsítése esetén is egyelőre meg kell elégednünk a 15 17 q/ha-os terméssel. így is 19 600 23 000 kh kell az ország rizsszükségletének előállításához. A rizstermelő terület önellátási szint fölé emelése sem népgazdasági, sem ökonómiai szempontból nem indokolható. A cukorrépa öntözése növeli a cukorrépatermesztés jövedelmezőségét, szárazságra hajló éghajlatunk mellett biztonságosabbá teszi a cukoripar nyersanyagellátását. A cél az, hogy rövidesen a cukorrépa-terület 70 75%át rendszeresen öntözzük. Az új öntözőrendszereknek, fürtöknek a cukorgyárak közelébe való telepítése (vagy fordítva) jelentősen növelhetné a cukorrépa öntözését, és csökkentené a cukorrépatermesztés jelenlegi túlzott decentralizáltságát vagy szállítási költségeit. A burgonya öntözésének jelentős kiterjesztését az indokolja, hogy az utóbbi három évben a burgonya vetésterülete hazánkban mintegy 46 000 ha-val csökkent. A 85 000 90 000 vagonos igény kielégítéséhez az egyéb felhasználást is figyelembe véve 160 000— 180 000 vagon burgonyát kell termelni. Ez a mennyiség 150 000 ha vetésterületet figyelembe véve csak 40,3 q/ha elérése esetén biztosítható. Szélsőséges időjárási viszonyaink között az agrotechnika jelenlegi színvonalán a nagyfokú termésingadozást csak mérsékelni lehet. Esetenként kisebb-nagyobb mértékű burgonyahiánnyal kell számolnunk. Az öntözés ugyanakkor jelentősen növeli a burgonyatermesztés gazdaságosságát, biztonságát, s alkalmas arra, hogy megfelelő körülmények között 60- 80%-kal növelje a termést. A burgonya az egyik leggazdaságosabban öntözhető szántóföldi növényünk. A zöldségfélék öntözésének kiszélesítése igen nagy jelentőségű, mert „a belső ellátáson” túl 1965-höz viszonyítva zöldségexportunkat 60- 70%- kal emelhetjük. A hazai és az exportigények kielégítése érdekében zöldségtermésünk mennyiségét mintegy 50—55%-kal keíl növelnünk. A zöldség- öntözés nagyobb arányú fejlődését hátráltatja, hogy az ön özéshez szükséges ipari eredetű eszközök sokba kerülnek. Elsősorban ez az oka annak, bogy eddig az öntözés ráfordítása általában nagyobb volt, mint többlethozama. 4* 51
