Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)

I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A Világterv javaslatai a mezőgazdaság és a vízhasznosítás fejlesztésére

a mezőgazdasági termelési technológia változása, ami a régi hagyományos rendszereket elavulttá teszi;

sok rendszer tökéletlensége abban a tekintetben, hogy hiányzik a vízrendezés és a gazdaságokban a megfelelő öntözésfejlesztés, ideértve a tereprendezést és a talaj elegyengetését is; végül a megfelelő karbantartás hiánya, amely sok rendszerben komoly károsodást okozott.

A korszerű belterjes gazdálkodásban, amely magas szintű ráfordításokkal dolgozik, a vízigény specifikusabb, mint a külterjes rendszerben. Az öntözési beruházások növekvő költségei nagy hektáronkénti jövedelmeket is kívánnak, és viszont, ahhoz, hogy nagy hektáronkénti jövedelmet érjenek el, komplex megoldásokra van szükség.

Ugyanezek a megfontolások érvényesek az öntözéssel kapcsolatos egyél) vízgazdálkodási rendszabályok biztosítására is. A vízrendezés és az árvíz- védelem, a tereprendezés, a talajjavítás, a talajvédelem, a tápanyagellátás, a gépesítés stb. együtt azt eredményezi, hogy az öntözőrendszerekre vonatkozó sok javaslat költségesnek látszik. Ugyanakkor ezeknek a komponenseknek a beiktatása feltétlenül szükséges a kialakított öntözőrendszerek optimális kihasználásához. Számos ország eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy ezt gyakran elhanyagolták, és az eredmény az volt, hogy az öntözővíz hasznosítása sokat késett, a hasznosítás az optimálisnál rosszabb volt, és a beruházásokból nyerhető termelés is jóval kisebb volt az optimálisnál. Ezen kívül az arid területeken, ahol a talaj sótartalma nagy, pl. Alsó-Mezopotá- miában, az Indus völgyében, Mexikó, Peru és Argentína egyes részein a vízrendezéssel el nem látott öntözőrendszerek másodlagos leromlásához vezetett . Világos az is, hogy kell a vízrendezési munkákat ugyanakkor építeni, amikor az öntözőrendszereket.

AZ ÖNTÖZŐRENDSZEREK MÉRETE

Az öntözőrendszereket gyakran igen hosszú ideig építik, s ez sok veszteséget okoz a megtérülési idő miatt. Ennek orvoslására a FAO azt javasolta, hogy ahol csak lehet, a nagy öntözőrendszerek tervezésében és építésében a ,,szakaszos” megoldást kell alkalmazni, a szakaszokat pedig viszonylag rövid idő alatt lehessen befejezni, és teljesen üzembe helyezni. Ha a nagy rendszereket nem lehet szakaszokra bontani, különös figyelmet kell a létesítmény minden összetevőjének időzítésére szentelni, hogy befejezésük összhangban történjék. Sok országban olyan sok létesítmény épül egyszerre, hogy a források túlságosan megoszlanak, és mindegyik létesítmény lassan fejeződhet csak be.

Különös figyelmet kell fordítani a Világterv szerint a kis telepekre, ha azok gazdaságosak. Megtérülési idejük általában igen rövid, gyakran sokkal kisebb a fajlagos beruházási költségük. Az is előnyük, hogy általában kisebb a területveszteség.

4Í1