Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)

I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A termelés koncentrációjának és specializálódásának vizsgálata

A koncentráció igen nagymérvű. Jelentősen nő a számosállatlétszám. Az állatállomány megoszlását és létszámnövekedését a 66. táblázatban szemléltetjük.

Állatfaj

Bázisidőszak számosállat %

Fejlesztési időszak számosállat %

Növekedés bázis = 100%

S zár vasmarha

17 023

53,9

23 258

49,3

36,9

tehén

7 254

22,9

12 096

25,6

66,7

Sertés

7 493

23,7

13 659

28,9

82,3

koca

1 294

4,0

1 947

4,1

50,5

Juh

3 756

11,9

5 572

11,8

48,3

anyajuh

2 685

8,4

3 663

7,7

36,4

Baromfi db

610 210

—

1 377 218

—

125,7

tojó db

98 341

—

248 750

—

155,9

össz. közös számosállat 31 602

100

47 141

100

49,4

A táblázatból látható, hogy legnagyobb volumenű a baromfitartás növekedése. Az ilyen mértékű koncentrációt a viszonylag kisebb beruházási szükséglet, a gyorsabb rotáció indokolja.

Az állománynövekedés nagymérvű a szarvasmarha- és sertéstartásban is.

A koncentrációra, specializációra való törekvést az állóeszközállomány változása is alátámasztja, mivel a gazdaságok a beruházások jelentős hányadát e két ágazat fejlesztésére fordítják. Az állattenyésztés állóeszközállományának tsz-be kerülési értéke a bázisidőszakban 851 millió Ft, a fejlesztési időszakban 1645 millió Ft. A növekedés 93,2%.

Az állattenyésztés nagymértékű fejlődésének következménye a gazdaságok ama törekvése, hogy a takarmánytermő területeket jobban kihasználják, és a megnövekedett takarmányszükségletet a lehető legkisebb takarmánytermő területen állítsák elő. Ezt a törekvést az öntözésfejlesztés, valamint a specializálódási-koncentrálódási folyamat segíti elő.

így sikerül elérni, hogy az állatlétszám 49%-os növekedéséhez elegendő a takarmánytermő terület 2%-os növekedése is. Ezen belül a szarvasmarhalétszám 36,9%, a sertéslétszám pedig 82,3%-kal emelkedett, ami jelentős többlet takarmányszükségletet jelent. Ezt a többlet takarmányszükségletet a gazdaságok a takarmánytermőterület jobb kihasználásával, öntözésével biztosítják. Az öntözéses takarmánytermesztés elősegíti a termelés biztonságát. A fajlagos hozamok növekedése lehetővé teszi az állateltartóképesség növelését.

Az állateltartó-képesség növekedését mint már említettük - bizonyítja, hogy a takarmánytermő terület, a fejlesztési időszak végére csak 2%-al növekszik. Növekedést mutat a 100 ha közös mezőgazdaságilag művelt területre jutó számosállatlétszám is, amit a 67. táblázatban mutatunk be.

Az állattartás és -tenyésztés specializációja jelentős többlettermelést eredményez. Az egy anyaállatra jutó értékesítés alakulását a 68. táblázatban szemléltetjük.

178

66. táblázat

Az állatállomány megoszlása és növekedése