Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

5. Az esőztető öntöző egységek tervezésének szempontja

szlnrajzilag ábrázoltuk. A 35. ábrán az i = 7,5 mm/ő intenzitással üzemelő és a terület l/3-át egy tagban öntöző esoztető egységek helyszinrajza látható. Az ábrán minden olyan esőztető egységet feltüntettünk, amelyet a 29. ábra tartománya magában foglal. Az optimális fektetési költséggel megvalósítható egységek helyszinrajzát vonalkázással jelöltük meg. A mellékvezetékenként különböző számyvezetékkel rendelkező területegységekből kialakított esőztető egységek oldalarányait a fővezeték és a mellékvezeték irányában kiadódott távolságok hányadosaként (L^/LJ számítottuk.

Az aránynak ily módon történő számítása azt jelenti, hogy a terület hoszszabbik és rövidebbik oldalának arányát képeztük. Mutatja ezt az is, hogy

az arányok értéke túlnyomó többségében L/L > 1. Olyan esetekben vit m

szont, amikor az L^/L^< 1, az arányszám nem az előző elvnek megfelelő

területalakot szolgáltatja, mivel az optimális fektetési költség érdekében a fővezeték a terület rövidebbik oldalának irányában nyert elhelyezést. Ezekben az esetekben is a hosszabb és rövidebbik oldal aránya 1-nél mindenkor nagyobb értéket ad.

A 36. ábra az i * 7,5 mm/ó intenzitással üzemelő, de a terület l/3-á' két tagban öntöző esőztető egységek helyszinrajzát ábrázolja. Az ábrán található területarányokat kifejező számok az előző elveknek megfelelő számítás eredménye (L^/L^). Az ábrán található első esőztető egység- melynek nagysága F = 165,88 ha - oldalaránya L/L = 0,54. A hoszf m

szabb és rövidebb oldalból számitott arány értéké azonban, mely a terület tényleges alakját mutatja L^/L^. = 1,85.

A 35. és 36. ábrát szemlélve megállapíthatjuk, hogy a fektetési költség szempontjából optimumot eredményező esőztető egységek oldalaránya túlnyomórészt 1:1 - 1:2,5 között változik.

A 37. és 38. ábráról, amelyeken az i = 10,0 mm/ó intenzitással üzemelő és a terület 1/4-ének egy illetve két tagban való öntözését biztositó esőztető egységek helyszinrajza látható, hasonló megállapítás tehető.

Az esőztető egységek helyszinrajzát bemutató ábrákról az is világosan látható, hogy a felszínalatti csőhálózat fektetési költségének optimuma érdekében, a kisebb területeket kivéve (F = 250 ha), az ismertetett csőelrendezés esetén a fővezetéket minden esetben a terület hosszabbik oldalának irányában kell elhelyezni.

A 39. ábrán a különböző nagyságú esőztető egységek alakja és csőhálózatuk fektetési költségének kapcsolata látható. Az ábráról egyértelműen megállapítható, hogy a fektetési költs ég fajlagos értékének, a terület nagyságától és alakjától függően minimuma van. Az optimális alaktól való eltérés a fektetési költség emelkedését eredményezi. Különösen rohamos a fajlagos fektetési költség emelkedése, ha a fővezetéket a terület rövidebbik oldalával párhuzamosan tervezzük.- 133 -