Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)
5. Az esőztető öntöző egységek tervezésének szempontja
térés a berendezett terület nagyságának függvénye és annak növekedésével emelkedik. Az ábráról az is megállapítható, hogy az Intenzitásnak a megadott tartományban való változtatása, az optimális fektetési költség elérését szem előtt tartva, a mellékvezetékenként alkalmazható szárnyvezetékek számának változását eredményezi. Az elmondottakból világosan látható, hogy a csőhálózat fektetési költségének csökkentése érdekében - különösen nagyobb esőztető egységek esetén - a kisebb intenzitás tervezése a célszerű. A 34, ábrán az előzőekben vizsgált központi szivattyúteleppel rendelkező esőztető egységek fektetési költségének alakulását együttesen vizsgálhatjuk a területnagyság függvényében. A könnyebb áttekinthetőség érdekében csak az optimális fektetési költséggel megvalósítható változatokat tüntettük fel. A fektetési költségek értékei H * 70 m szivattyú nyomómagasságra vonatkoznak. Az ábráról látható, hogy fektetési költség szempontjából az i * 7,5 mm/ó intenzitással üzemelő és a terület 1/3-ának két tagban való öntözését biztosító esőztető egységek a leggazdaságosabbak. 100%-nak tekintve az említett esőztető egységek fektetési költségének értékét, a szintén 7,5 mm/6 intenzitással üzemelő, de a terület l/3-át egy tagban öntöző esőztető egységek fektetési költsége mintegy 12%-kal, a 10,0 mm/6 intenzitással üzemelő és a teljes terület l/4-ének két tagban való öntözését lehetővé tevő egységek fektetési költsége átlagosan 17%-kal és a 10,0 mm/ó intenzitással üzemelő és a teljes terület l/4-ének két tagban való öntözését lehetővé tevő egységek fektetési költsége átlagosan 17%-kal és a 10,0 mm/ó intenzitással üzemelő, de a terület l/4-ének egy tagban való öntözési lehetőségét biztositó esőztető egységek fektetési költsége pedig átlagosan 30%-kai magasabb. Az ábrán feltüntettük azokat a számyvezetékszámokat (tartományokat), amelyek alkalmazása az optimális fektetési költséget eredményezi. Az azonos intenzitással üzemelő és a berendezett terület nagyságát azonos formában öntöző optimális fektetési költséggel megvalósítható esőztető egységek nagysága és felszínalatti csőhálózatának fektetési költsége közötti kapcsolat, matematikailag b - aFn alakú függvénnyel jellemezhető. Az n. értéke a szerint változik, hogy a be- • rendezett terület meghatározott részének, esetünkben l/3, illetve l/4-ének egyidőben való öntözése hány egybefüggő részletben történik. A függvény érvényességének pillanatnyi felső határa a vizsgált esőztető egységek legnagyobb területe, alsó határa pedig annak a legkisebb esőztető egységnek a területe, amely az optimális fektetési költséghez tartozó területegységből még egyáltalán kialakítható. A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a különböző nagyságú berendezendő területek oldalarányait hogyan kell megválasztanunk ahhoz, hogy fektetési költség szempontjából az optimumot eredményezzék. A vizsgálathoz a 29. ábrán feltüntetett esőztető egységeket a 35. és 36. ábrán hely- 119 -
