Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)
5. Az esőztető öntöző egységek tervezésének szempontja
A 30, ábrán az i = 10,0 mm/ó intenzitást adó szárnyvezetékenként n = 10 db szórófejjel üzemelő, a berendezett terület l/4-ének egy tagban való öntözési lehetőségét biztositó esőztető egységek csőhálózata fektetési költségének változása látható az esőztető egységek nagyságának, valamint a mellékvezetékenként üzemelő szárnyvezetékek számának függvényében. Az optimális fektetési költségeket figyelembe véve megállapítható, hogy a mellékvezetékenként N„ = 2 db számyvezetékkel üzemelő területegységekből mintegy F 450 ha nagyságig lehet gazdaságos esőztető egységeket kialakítani. Az F = 450-850 ha-ig terjedő esőztető egységek tervezésekor az N„ = 3 db, az F = 850-1200 ha-ig az N„ = 4 db és az F = 1200-1400 ha-ig terjedő esőztető egységek esetén pedig N = 4-5 db szárnyvezetékkel üzemelő területegységeket kell alkalmazni a felszinalatti csőhálózat legkisebb fektetési költségének elérése érdekében. A mellékvezetékenként N * 7 db számyvezetékkel rendelkező területegységek alkalmazása - a megadott területhatárok között - rendkívül gazdaságtalan megoldásra vezet. Az *= 5 illetve 6 db számyvezetékkel üzemelő területegységekből kialakított, különösen kisebb területi kiterjedésű, esőztető egységek felszinalatti csőhálózata - az ábrán feltüntetett eredmények szerint - szintén gazdaságtalan. Az ábráról a vonalkázással feltüntetett tartományt is figyelembe véve megállapítható, hogy 1= 10.0 mm/ó intenzitás alapulvételével - 2. 3. 4 és 5 db számwezetékkel üzemelő területegységek azok, amelyek alkalmazása - a területnagyságtól függően - a felszinalatti csőhálózat fektetési költségének gazdaságos megoldását eredményezi a feltüntetett területek nagyságának tar- tománya esetén. A 31. ábrán (lásd köv. old.) a számyvezetékenként n = 10 db szórófejjel és i = 10,0 mm/ó intenzitással üzemelő olyan esőztető egységek felszinalatti csőhálózatának fajlagos fektetési költségét tüntettük fel az esőztető egységek nagyságának függvényében, amelyek területe l/4-ének két tagban való öntözése lehetséges. Az ábráról megállapítható, hogy a felszinalatti csőhálózat fektetési költségének gazdaságosságát tekintve az olyan mellékvezetékek felhasználása, amelyekenegyenként = 4, 5 vagy 6 db számyvezeték üzemel, - az ábrán feltüntetett területhatárok között - a tervezésnél egyáltalán szóba sem kerülhetnek. A leggazdaságosabb csőhálózati megoldást az N„ ■ 2 db számyvezetékkel üzemelő területegységekből kialakított esőztető egységek szolgáltatják. Az N„ = 3 db számyvezetékkel üzemelő területegységek tervezésnél történő felhasználása is előtérbe kerülhet, különösen nagyobb (F = 900-1500 ha-ig) területi kiterjedéső esőztető egységek esetén, mert mint az ábráról látható, az = 2 db számyvezetékkel üzemelő területegységekhez képest lényeges költségtöbbletet- 113 -
