Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

5. Az esőztető öntöző egységek tervezésének szempontja

azt jelenti, hogy több olyan esőztető egységet tudunk létrehozni, melyek területe azonos nagyságú, oldalarányaik azonban különbözőek (különböző alakúak). Az ábra igy lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemelő számyveze- tékek számának hatását együttesen mérhessük le, illetve támpontot kapjunk arra nézve, hogy a különböző nagyságú esőztető egységek tervezésekor a gazdaságos létesítést szem előtt tartva mely változatokból kell illetve lehet kiindulnunk. A különböző változatok összehasonlításaként megállapítható, hogy a mellékvezetékenként két szárnyvezetékkel üzemelő egységeket F >300 ha nagyságú esőztető egységek létesítésénél nem szabad figyelembe venni, mert a berendezendő terület növekedésével egyre gazdaságtalanabb beruházást eredményeznek. Az ábráról az is megállapítható, hogy az említett területegységnél nagyobb területek berendezésekor található olyan számyvezetékszám, amely lényegesen gazdaságosabb megoldást eredményez. A felszínalatti csőhálózat fektetési költségeinek alakulása szerint F = 450 ha-ig terjedően az esőztető egységeket a mellékvezetékenként N„ = 3 db szárnyvezetékkel üzemelő egységekből kell kialakítani, mert ez szolgáltatja a legkisebb beruházást.

Az N„ " 3 db számyvezetékes változatból az említett területhatárig

összeállitható esőztető egységek természetesen meghatározott területalak- kal rendelkeznek. A gyakorlatban előforduló, egyébként azonos nagyságú berendezendő területek alakja azonban ettől eltérően a legváltozatosabb lehet. Ilyen esetekben a későbbiek szerint lehetőség nyílik arra nézve is, hogy az optimálistól eltérő alakú terület berendezése mekkora költségnövekedést eredményez.

Az ábrán az is látható, hogy a különböző szárnyvezetékkel üzemelő mellékvezetékek gazdaságos alkalmazása csak meghatározott területtartomány esetén lehetséges. Pl.: az N = 3 db szárnyvezetékes változatok,

mint az előzőekben már említettük, F * 450 ha-ig, F = 450-750 ha között az N„ = 4; 5 és 6 db szárnyvezetékes változatok, az F = 750-1130 ha között az = 5 és 6 db szárnyvezetékea változatok eredményezik a csőhálózat legkisebb kiviteli költségét. Ha megfigyeljük a mellékvezetékenként azonos szárnyvezetékkel üzemelő területegységekből kialakított különböző nagyságú esőztető egységek csőhálózatának kiviteli költs égét ábrázoló vonalak hajlásszögeit, azt találjuk, hogy azok a mellékvezetékenként üzemelő szárayvezetékek számának növelésével csökkennek. Ez azt jelenti, hogy a vonalak első metszéspontja után, mely meghatározott területnagyságnál következik be a kisebb hajlású vonalnak megfelelő szárnyvezetékes változat alkalmazására kell áttérni a fektetési költségek csökkentése érdekében. A hajlásszögek változása és az esőztető egységek területi kiterjedése között fordított kapcsolat áll fenn. Ugyanis a nagyobb hajlásszögű változatok alkalmazása a kisebb területű, a kisebb hajlásszögű változatok alkalmazása pedig a nagyobb kiterjedésű esőztető egységek esetén eredményeznek gazdaságosabb beruházást.

108 -