Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

4. A szivattyútelep optimális emelőmagasságára ható tényezők vizsgálata

A ható tényezők értékét a következő Intervallumban vegyük fel: T = 10 év

tü = 600 óra 900 " 1200 "

17 = 0, 80 ü = * 0,575 Ft/kWó

Cl

0,75 0,575 Ft/kWó

0,75 0 , 85 Ft/kWó

A számítási eredmények összefoglalását a 26. ábrán tüntettük fel.

Az ábrán a mellékvezetékenként N„ * 4 illetve N„ = 5 db számyvezetékkel,

számyvezetékenként n = 12 db szórófejjel és i = 7,5 mm/ó intenzitással üzemelő esőztető egységek felszínalatti qsőhálózatában megengedhető optimális nyomásveszteségeit ábrázoltuk (h^ ) az esőztető egységek nagyságának függvényében. Az ábráról megállapítható, hogy ugyanazon esőztető egység esetén annak érdekében, hogy a K = B + TÜ függvénynek minimuma legyen, más és más a felszínalatti csővezetékben megengedhető nyomásveszteség értéke ill. a szivattyútelep optimális emelési magassága attól függően, hogy az évi üzemórák számát, a szivattyútelep összhatás- fokát illetve az energia egységárát hogyan változtatjuk. Például az N„ = 4 db

számyvezetékkel (mellékvezetékenként) üzemelő F = 1000 ha területi kiterjedésű esőztető egység felszínalatti csővezetékében a megengedhető optimális nyomásveszteség (h ) értékei a felvett adatok alapján a következőképpen alakulnak:

1 9,8 . 10

u,i

h =53,3 m m opt

C = 9,8 . 10

Cl

900 . 0.575 0,75

10 = 67,7

h . =46,5 m m opt

C = 9,8 . 10

u

1200 . 0.85 0,75

10

133,2

h =36,0 m m opt

(A C , C és C égy m^ viz 1 m magasra történő emelésének 10 évi költ12 ó

sége.)A h , értéke azt jelenti tehát, hogy a felszinalatti csőhálózatban m opt

mekkora nyomásvesztes ég keletkezhet annak érdekében, hogy a beruházási és üzemköltségnek minimuma legyen. Példánk esetén = 38,7 m hidráns nyomásszükségletet feltételezve az első esetben H = 92,0 m, a második esetben H = 85,2 m, a harmadik esetben pedig H = 74,7 m nyomást kell- 104 -