Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)
3. Az esőztető öntözési egységek vizsgálata - 3.9 A különböző fővezetékelrendezű esőztető egységek összehasonlítása
állapítható olyan, hogy a teljes terület l/4-ét két tagban (F = 2xl/8F) leö hét azonos időben öntözni. A felszinalatti csőhálózat fektetési költségének fajlagqs értéke, az azonos területnagyság és azonos emelőmagasság esetén, a következőképpen alakul (100%-nak tekintve a központos szivattyute- lepelhelyezést): Központos szivattyútelep elhelyezés F„ = 1/4 F (egy tagban) 100% Szélső szivattyútelep elhelyezés F = l/4 F (egy tagban) 0 118-126% F. = 2xl/8 F (l/4 F két tagban) ° 110-114% Az elmondottakból, valamint az ábrákról megállapítható, hogy a szélső szivattyútelep elhelyezés a felszinalatti csőhálózat fektetési költségében, a terület nagyságától és a szivattyú emelési magasságától függően, mintegy 15-30 %-os emelkedést okoz a központosán elhelyezett szivattyúteleppel rendelkező esőztető egységhez képest. Tekintettel arra, hogy a szélső elhelyezésű szivattyútelep esetében csak egyetlen fővezeték elrendezéssel vizsgáltuk az esőztető egységek felszinalatti csőhálózata fektetési költségének alakulását, valószínűnek látszik, hogy a fővezeték kedvező helyének meghatározásával az említett %-os eltérések csökkenthetők lesznek. 3. 9 A különböző fővezetékelrendezésü esőztető egységek összehasonlítása Az eddigiekben vizsgált esőztető egységek fővezetékének elrendezése valamennyi esetben azonos volt. A következőkben hasonlítsuk össze az azonos elhelyezésű szivattyúteleppel rendelkező, de különböző fővezetékelren- dezésü esőztető egységeket és vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással van a fővezeték különböző geometriai kialakítása a felszinalatti csőhálózat fektetési költségére. E célra a 25. ábrán látható, gyakorlatban igen gyakran alkalmazott megoldást alakítottuk ki. A vizsgálandó esőztető egységek azonos alapadatok alapján készültek. Azonos az intenzitás, a szórófejszóm, a mellékvezetékenként Üzemelő szárnyvezetékek száma, valamint az egy időben öntözendő terület nagysága is. A pzivattyutelep mindkét változatnál központos elhelyezésű. Az egyik változat esetén a szivattyúteleptől jobbra- balra egy-egy fővezeték indul ki, amelyhez kétoldalt mellékvezetékek kapcsolódnak (az eddigi vizsgálatoknak megfelelő elrendezés), a másik változatnál a szivattyúteleptől jobbra-balra két-kft (összesen négy) fővezeték ágazik ki, amelyekhez az előző változatnak megfelelő irányú mellékvezetékek csatlakoznak. A fővezetékek különböző geometriai elrendezéséből a felszinalatti csőhálózat fektetési költségében adódó jelentős kölünbségeket az ábra jól szemlélteti. — 9o —
