Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

3. Az esőztető öntözési egységek vizsgálata - 3.5 Az esőztető egység területi kiterjedésének hatása a felszínalatti csőhálózat fektetési költségére

mértéke különösen jelentős n - 7-9 db. míg n = 9-12 db szórófej alkalmazásakor a csökkenés kisebb mértékű. A falBzlnalatti csőhálózat fajlagos fektetési költségének. 1 = 10,0 mm/ó inenzitás esetén, az esőztető egység területi kiterjedésétől. valamint a szivattyú nyomómagasságától főggően. a szórófejek száménak függvényében minimuma jelentkezik.

A szórófejek bemutatott kedvező hatásának ellenére nem szabad azonban elfeledkeznünk arról a mezőgazdasági előírásról - a növények egyenlő fejlődésének érdekében hogy a szárnyvezeték hidránstól legtávolabbi (1.sz.) és legközelebbi végén (n.sz.) üzemelő szórófejek vizszállitása közötti különbség nem lehet nagyobb, mint 15%. A szórófejek számának illetve a szárnyvezeték hosszának megállapítását a fektetési költségek csökkentési lehetőségainek, valamint a mezőgazdasági előírások mérlegelésével kell tehát elvégezni.

A szivattyú emelőmagasságára vonatkozóan a 10. ábrán (költségminimum-poligonok) már láttuk, hogy annál gazdaságosabb a beruházás, minél nagyobb a szivattyú emelőmagassága, hiszen a szivattyú emelőmagasságának növelésével növelhető a felszínalatti hálózatban a megengedhető nyomásveszteség értéke. A 11., 12. és 13. ábra hasonló megállapításra ad lehetőséget azzal a különbséggel, hogy a fektetési költség fajlagos értékének nagyságrendjét szemléletesebben mutatja. Valamennyi ábráról egyértelműen megállapítható, hogy az emelési magasság következtében jelentkező fajlagos költségmegtakarítás az emelési magasság növelésével csökken. Más szóval az emelési magasságnak 60 m-ről 65 m-re történő növelése nagyobb költségmegtakarítást eredményez, mint amely a 70-ről 75 m-re történő növelés esetén elérhető. A 13. ábra, az elmondottakon kívül azt is jól szemlélteti, hogy az emelési magasság növelésével elérhető költségmegtakarítás a nagyobb kiterjedésű esőztető egységek esetén jelentősebb. Kisebb területi kiterjedésű esőztető egységeknél (kb. 500 ha) a szivattyú emelési magasságának 75 m-ről 80 m-re történő növelése csupán kismértékű fektetési költségmegtakarítást eredményez.

Általánosságban megállapítható tehát, hogy a szivattyú emelési magasságának, más szóval a csőhálózatban megengedhető nyomásveszteség értékének növelése a felszínalatti csőhálózat fektetési költségének csökkenését eredményezi.

3.5 Az esőztető egység területi kiterjedésének hatása a felszínalatti csőhálózat fektetési költségére

Az előzőekben a szivattyú emelési magasságának, illetve a szárnyvezetéken üzemelő szórófejek számának a felszínalatti csőhálózat fektetési költségére kifejtett hatásátvizsgáljuk. A 14. ábrán ezeket a hatásokat ismételten láthatjuk. Ezen túlmenően azonban azt is megfigyelhetjük, hogy az esőztető egység területi kiterjedése és a csőhálózat fektetési költségének fajlagos értéke milyen kapcsolatban áll egymással. Az ábra, az- 63 -