Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

3. Az esőztető öntözési egységek vizsgálata - 3.1 A mellékvezetékek kialakítása

N = 5 db

L = 7x144+36 [m] ,

ú 6 "

m 8x144+72+36 Cm]

7 "

10x144+36 [in] ,

8 "

11x144+72+36 [m]

9 "

13x144+36 [m] ,

10 "

14x144+72+36 [m]

Az adatokból látható, hogy a szorzat egyik tényezője függetlenül a szárnyvezetékek számától 144-el egyenlő. Az ábrát szemlélve pedig az is megállapítható, hogy ez a hoss» az azonos vizszállitásu szakaszok hosz- szával azonos, mivel a szárnyvezetékek mértékadó állásban 144 m-re helyezkednek el egymástól. Az adatokból láthatóan az is törvényszerű, hogy páros szárnyvezetékek üzeme esetén a szorzathoz 72+36 m-t, páratlan szárnyvezetékek üzeme esetében pedig 36 m-t kell hozzáadni a mellékvezeték teljes hosszának megállapítása végett. A szorzat első tényezője az Uze^ melő szárnyvezetékek számával a következőképpen fejezhető ki:

N = 1 db U

2

3

4

5

10 db

L = (N +0) 144+36 [ml m U L J

(N +0) 144+72+36 " ü

(N +1) 144+36 "

(N +1) 144+72+36 " ü

(N +2) 144+36 "

U

(N +4) 144+72+36 "

A szorzat másik tényezőjét, a 144-t azonban megkaphatjuk úgy, hogy a szárnyvezetékállások számát osztjuk a szárnyvezetékek számával és szorozzuk a szárnyvezetékek egymástóli távolságával, azaz

144

N

sz

N

. a

ahol N a szárnyvezetékállások számát,

—sz

N a szárnyvezetékek számát (üzemelő+tartalék), a pedig a szárnyvezetékek egymástóli távolságát jelenti.

Ha bevezetjük a következő jelölést

N

sz

z = __

az előző képlet a következő alakú lesz- 28 -