Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

2. Ármentesítés és árvízvédekezés

2. ÁRMENTESÍTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDEKEZÉS

A folyók árvizeit a középvizi meder általában nem tudja levezetni.

Az árvizek igy a mederből kilépve elborítják a környező területet, az un. árterületet.

Azokat a munkálatokat, amelyek a folyók árterületét mentesitik az időszakos elöntésektől, árvizmentesitésnek vagy röviden ármentesitésnek nevezzük. Ez megelőző tevékenység tehát,.amely részben uj védelmi rendszer létesítésére, részben a meglevő müvek védőképességének fokozására irányul. Az a tevékenység viszont, amelyet az árviz ideje alatt kell kifejteni annak érdekében, hogy az árvízvédelmi létesítmények feladatuknak megfeleljenek, árvízvédelem vagy árvízvédekezés.

2.1 Magyarország árvízvédelmi létesítményei

Hazánk árvédelmi szempontból jelentősebb folyői és Magyarországra eső hosszuk: Duna (417 km), Rába (182 km), Dráva (143 km), Tisza (585 km), Szamos (52 km), Bodrog (48 km), a Kőrösök (219 km), Maros (50 km). Mivel e folyóknak általában kisesésü alsó szakaszuk esik az ország területére, ezért ármentesitésük módszere: az árvizek kiöntésének megakadályozása árvédelmi gátakkal.

Az eddigi ármentesitések eredményeként a fenti folyóink gátakkal védett árterületeinek nagysága 23 560 km2, a védőtöltések összes hossza pedig mintegy 4 200 km, amelyből a Tisza és mellékfolyóira az összes hossz mintegy 2/3-a jut (2—1. ábra).

2. 11 A magyarországi árvízvédelem történelmi fejlődése

A magyarországi árvízvédelem kiépítésének első szakasza a XV. században kezdődött és 1846-ig tartott. Főleg a Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén épültek ekkor helyi védelmi vonalak, összesen kb. 800 km hosszban.

Az 1845. évi nagy tiszai árviz után a Tisza völgyében megindult a rend- szeres árvízi folyószabályozás és összefüggő árvédelmi gátépítés időszaka.

6