Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
3. Belvízrendezés
Az esést összpontosító műtárgyakat fenéklépcsőket és surrantőkat nagyesésü csatornákba építjük be. A fenéklépcsők a csatornák medrének hossztengelyére merőlegesen elhelyezett olyan létesítmények, amelyek lehetővé teszik, hogy a víz a kívánt szintre bukjon le. Szerkezetileg magából a bukóból (a lépcsőből), az oldalfalakból, a bukó fölötti, valamint a bukó alatti mederszakasz, az un. utófenék burkolatából állnak. (3—5. ábra). A fenéklépcsőket kőből, betonból, fából ideiglenesen rőzsefonásból és rőzsekévéből építjük, méreteiktől, főképpen magasságuktól, az altalajtól) valamint a helyi építőanyag beszerzési lehetőségeitől függően. Magasságuk 0, 3—1,5 m között lehet. A surrantők olyan rövidebb, gondosan burkolt, gyakorlatilag 8—25% esésű csatornaszakaszok, amelyeket a csatorna fenékesésének csökkentése céljából nagy esésű szakaszokon építünk. A surrantő szerkezetét tekintve folyásirányban szűkülő mederszakasz- bfcl ; az utófenékben végződő surrantócsatornáből, valamint a csatornaszakaszhoz csatlakozó átmeneti részből áll. Anyagukat tekintve készülhetnek betonból, kőből rőzséből és fából (lásd 4. fejezet). A csöves építményekre és a hidakra általában az utak, vasutak, csatornák és töltések kereszteződésénél van szükség. A keresztezést lehetőleg a csatorna tengelyére merőlegesen kell építeni. A keresztezés szöge 60°- nál kisebb nern,lehet. A csőáteresztőket kisebb vizhozamu (max. 1,5 m^/sec) csatornákban alkalmazzuk. Készülhetnek előregyártott vb. csőelemekből, de készülhetnek közvetlenül a helyszínen vasbetonból. Mind az ut-, mind a vasútépítésben alkalmazott csőátereszek szabványosítottak. A nem típusterv szerint épitett csőátereszeket a közúti illetve a va.suti Hidszabályzat szerint kell méretezni. Az útépítés- és vasútépítésben alkalmazott csőátereszek kör-, tojás-, békaszáj- illetve négyszög szel- vényüek. 52 3—5. ábra
