Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

2. Ármentesítés és árvízvédekezés

2.47 Átömlés a gáton

Rendkívüli árvizmagasságok esetében, valamint a lokalizáló és másodrendű védővonalak gátjainál előfordulhat, hogy a gátak koronája nem elég magas, és a gátakat az átömlő viz veszélyezteti. Ebben az esetben a töltések magasítása szükséges. A gátak koronájára, vagy a másodrendű védvonalaknál gyakran az utak árvíz felőli padkájára építjük a magasító un. nyul- gátakat (2—41. ábra). Tisztán földből épült nyulgát csak akkor célszerű, ha hullámverés nincs és az árvíz magassága csak kevéssel (10—20 cm) haladja meg a koronaszintet. Nagyobb magasság esetén, vagy hullámverés idején homokzsákokból építünk nyulgátat, vagy jászolgátat létesítünk. A jászolgátat átkötésekkel kell biztosítani azért, hogy döngölés közben a föld a két oldalfalat szét ne nyomja. A jászolgát előnye, hogy további nem várt áremelkedés esetén még alacsonyabb nyulgátat is építhetünk a koronájára.

NYULGAT nyulgÁt

2.48 Jeges árvizek

A folyó "beállása" után hosszabb szakaszon a folyót jégréteg borítja. Ha akár csak kisebb árhullám levonulása vagy esetleg hirtelen jövő enyhülés meglazítja a jégkérget, az lejjebb csúszik, összetorlódik, a táblák nagy része élére állítva szorul egymásnak, jégtorlasz keletkezik. A zajló jég kisebb mértékben, az álló jég- és a jégtorlasz nagyobb mértékben duzzasztja a, folyó vizét. Ha a duzzadás igen erős és a jégtorlasz vastagsága a folyó medrének nagy részét elzárja, akkor jégdugóról beszélünk. A jeges árvíz legnagyobb szintjét előre megbecsülni igen nehéz. A védekezés ellene tehát

42

2-41. ábra