Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
2. Ármentesítés és árvízvédekezés
A kevésbé munka- és költségigényes, gyors, közelitő számítási eljá- rások közül a 2—18. ábra segítségével mutatunk be két egyszerűen kezelhető módszert arra az esetre, ha a gátat a mentett oldalon viznyomás nem terheli: a) Függőleges falu gátra, mint leegyszerűsített alapesetre a Q vízhozamot a Q = k alakú Dupuit egyenlettel, a kilépésnél kialakuló szabad szivárgási felület h magasságát pedig a Polubarinova-Kocsina féle diagrammal kaphatjuk meg. b) Trapéz-szelvényű gátnál Pavlovszkij szerint a vizhozamot az ábra szerinti I. tartományra 2 2 Q = k ».-L V1 2/B-mh/ a II. tartományra pedig Q„ = k — II m módon írhatjuk fel. Figyelembe véve, hogy a két vízhozamnak egyenlőnek kell lennie, a szivárgási vonal kilépési pontjának magassága kifejezhető: h = B m A gátak alatti szivárgás számítására is több közelitő eljárás alakult ki. Blight feltevése szerint a vízzáró gáttest alatti legszélső áramvonal mentén a hosszegységre eső hidraulikus esés, illetve energiaveszteség értéke állandónak vehető akár függőlegesen, akár vízszintesen szivárog a viz (2-19. ábra) _ o-----/ I = H L ' . ■m 23 Lane a szivárgási uthossz számítását módosította. Feltételezése az volt, hogy a k tényezc értéke vízszintes irányban nagyobb, mint a függőleges irányban és igy \ \ / / AW / /\\y / Á \ / / a 2—19. ábra
