Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Minden rekord megdől egyszer - Árvizes évek (1998-2001)
rülhetnek. A téli időszak előtt vízkészletük jelentős részét le kell engedni, hogy a tél- végi-tavaszi belvízi többletet képesek legyenek befogadni. Ilyen esetben előfordulhat az is, hogy a mederben kis vízmélység marad és hidegebb télen fenékig befagy a holtág vize, ami a halállomány pusztulását okozza. Ilyenkor ellentét feszül a vízügy és a horgászok között. Más esetben a holtágakat tulajdonló települések szinte egyedüli kitörési pontot a holtág-turizmusban vélik felfedezni, de erre, megfelelő fejlesztések híján kevés esélyük van, hiszen a holtágak fenntartása és üzemeltetése komoly anyagi befektetéseket kíván, amellyel a települések általában nem rendelkeznek. Arról nem is beszélve, hogy ameddig az említett települések megfelelő víziközművel, belvízlevezető rendszerrel, s jó minőségű utakkal nincsenek ellátva, a turizmusba vetett reménység mindössze szép álom marad. Általánosságban egyre inkább teret nyert a szakmai körökben az a vélekedés, hogy maga a többcélú holtághasznosítás is - belvíz- és öntözővíz-tárolás, halgazdálkodás, horgászat, vízi sportok, üdülés - fokozottan fenyegeti a holtágakat. A holtág-rehabilitáció során meg kell oldani a meder szervesanyag-tartalmának csökkentését, a vízpótlást és vízcserélést, a partok és part menti területek rendezését. A természet - amennyiben magára hagyjuk - megköveteli a gondoskodást, a holtágak feltöltődnek üledékkel, mocsárrá válnak, végül a hajdani folyómederből eltűnik a víz, amire viszont az Alföldön igen nagy szükség van. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium támogatásával mintaprojekt készült az ország harmadik legjelentősebb holtágának, a Peresi-holtágnak rehabilitálására, ami Mezőtúr térségének közvetlen hasznot hozott, míg - egy összefoglaló tanulmány révén - az alföldi holtágak kezelésére vonatkozóan hasznosítható tapasztalatokat jelentett. Minden rekord megdől egyszer... - Árvizes évek (1998-2001 )46 A Felső-Tisza vízgyűjtőjén47 1998 amúgy is csapadékos októberének végén jelentős mennyiségű csapadék hullott (három nap alatt átlagban összesen 62,1 mm), ami már november 1-én Vásárosnaménynál egy 820 cm-rel tetőző árhullámot indított útnak a Tisza völgyében. Mindezt az időjárási anomáliát tetézte a november első napjaiban lezúduló újabb esőzés (55,3 mm), amely a nedves időjárásból eddig jobbára kimaradó Bodrog vízgyűjtőjét is erősen (45,6 mm) érintette. Az így kialakuló újabb áradás korábban nem észlelt tetőzésekkel vonult le a folyón. A Közép-Tisza vidéken az első árhullám emelkedő árvízi szinten (Szolnok 655 cm) vonult le, ám az árhullámok egymásra halmozódása miatt a tetőzést 860 cm-rel november 18-19-ére várták Szolnokon. Először november 12-én kellett elrendelni a III. fokú árvízvédelmi készültséget. Kiskörén a hónap közepén minden idők második legnagyobb árhulláma jelentkezett, s november 21-én Szolnok városánál (897 cm) is mindössze 13 cm hiányzott az új maximumig... Az apadás ezt követően viszonylag gyorsan következett be, s a védelmi készültséget december elejére az egész Tisza vonalán megszüntették. Lényegében ez tekinthető az első komolyabb árvíznek a Tiszán, amikor az átszervezett - tehát termelési (építőipa46 Az árvizes időszakról szóló fenti áttekintést dr. Bozó Andrea-LovAs Attila: Árvíz a Tiszán. (Közép-Tisza, 1998/6.) cikke alapján foglaljuk össze. 47 Szerencsére a Bodrog és a Szamos vízgyűjtője jóval kisebb mértékben részesült ebből az égi „áldásból". 84
