Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Száraz esztendők - szűkös keretek
tenek, a két fal között pedig sétányt alakítanak ki. Ezt követően kívánták sorra venni a Tisza Szálló környéki partszakasz rendezését. A vízügyi munkálatok befejezését 1991-re tervezték. A rendelkezésre álló igencsak megcsappant költségvetési pénzek azonban az Igazgatóság lehetőségeit is behatárolták. Az MTI 1991 októberében arról tudósított,29 hogy a Közép-Tisza vidékén lényeges beruházás csupán Szolnok térségében történt, s az év végéig befejeződik a Zagyva-torok feletti, Szolnok felőli tiszai támfal megépítése, a városi folyószakasz mederrendezése pedig 1992-ben is folytatódik. Száraz esztendők - szűkös keretek A rendszerváltást követő első, több mint fél évtized arról szólt, hogy - nem csupán a Közép-Tisza vidékén, hanem országosan is - az időnkénti árvízi terhelés nélkül a töltések állaga jelentősen romlott, a kiszáradás miatt nem egy helyen kereszt- és hosszirányú repedések keletkeznek a gáttestekben. Azóballai töltésrepedés feltárása Az átlagostól eltérő meteorológiai helyzet tehát nehéz feltételeket teremtett a védelmi biztonságért felelős vízügyi igazgatóságok számára. Ilyen körülmények között kiemelten fontos volt a töltések rendszeres megfigyelése, azaz a gátőri feladatok fokozott gondossággal történő ellátása, ám az igazgatóságok jelentős létszámcsökkentést voltak kénytelenek végrehajtani, s ez az őri állományra is kiterjedt. Horváth Béla szolnoki szakaszmérnök kénytelen volt beismerni, hogy „a szükséges létszám 50%-át tudjuk kiállítani a védelem vezetés segítségével. A jelenleg érvényben lévő OÁBSZ szerinti létszámelőírás betartása lehetetlen."30 29 Az árvízi biztonságot is fenyegeti a pénzszűke - őszi szemlék a Közép-tiszavidéki folyókon. 1991. október 12. (MTI) 30 Lovas Attila: Az őszi felülvizsgálatról - saját szemmel. Közép-Tisza, 1993/6. 76
