Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Folyószabályozási feladatok számbavétele 1984-ben
Árvízi tekintetben az 1%-os valószínűségű vízhozamot Szolnoknál másodpercenként 3350 m3-re számították, a kisvíz mértékét azonban nem tudták ugyanilyen pontosan megállapítani, mert azt jelentősen befolyásolta a duzzasztók üzeme. Az mára folyó vízjárásának sajátossága volt, hogy 1920 óta megnőtt a vízállások szélső ingadozása. A folyószabályozási vizsgálódások során az adott Tisza-szakaszt a Kiskörei Duzzasztó feletti (Tiszabábolna-Kisköre) és alatti (Kisköre-Csongrád) részre bontották. Az előzőnél megállapították, hogy a kisvízi és a középvízi vízjárás jelentősen eltér a természetestől (a kiskörei duzzasztás miatt a meder és a partok vízborítása közel állandó), míg a második esetében nyilvánvalóvá vált, hogy kis- és középvizek levonulását a vízlépcsők üzeme határozza meg (a kiskörei erőmű csúcshulláma következtében az apadási és áradási sebesség megnövekedett8). Ezért a hagyományos szabályozást módosítani kell, végrehajtását pedig nem lehet halogatni, avagy meg kell változtatni a vízlépcsők üzem rendjét. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált a szakemberek körében, hogy a különböző adottságú (talaj-összetételű, esésviszonyú) folyókanyarulatok jellemzőiből képzett átlagadatok alapján nem szabad tervezni, hanem a kanyarulatokat külön-külön meg kell vizsgálni és ennek alapján kell a szabályozást elvégezni. Amíg a Tiszabábolna-Kisköre közötti szakaszon, a központilag megállapított szabályozási koncepcióban foglaltak elfogadását javasolták9, addig - eltérve a koncepciótól - a Vízlépcső alatti szakaszon a burkolatlan mederrézsűket 1:3, vagy - a talajtól függően - annál még laposabb lejtésben és ehhez viszonyítva 126-136 m-es szabályozási szélességben találták célszerűnek kialakítani. A folyószakasszal kapcsolatos hajózási igények tekintetében megállapították, hogy hajózást akadályozó tényezők nincsenek, csak bizonyos korlátozások (gázlók, éles kanyarulatok). Jóllehet ezek is gondot okozhattak volna a hajózásnak, de a tiszai hajó- forgalom 1975-ben remélt fejlődése nem következett be, ezért az akkor meglévő víziút viszonyok még mindig jobbak voltak, mint amit a hajózás éppen igényelt. Részlet a töltés fejlesztési tervből 8 Mindez azért okozott gondot, mert a gyors - napi 1-2 méteres - apadásnál a vízzel telt meredek partfal elveszti a vízoldali támasztékát és leszakad. 9 Azaz a duzzasztott térben a szabályozási műveket a helyi partéi magasságáig kell kiépíteni. 68
