Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - Rendszerváltozás utáni kérdőjelek a Tisza-tó körül
Ahogy erősödött az országban, a rendszerváltó hangulat és kérdőjeleződött meg politikai értelemben a Bős-Nagymarosi Vízlépcső építése, úgy került célkeresztbe a már korábban is időnként támadott másik vízgazdálkodási nagyberuházás, a Kiskörei Vízlépcső és a hozzá kapcsolódó Tisza-tó is. Csak egy példa: 1990. március 9-én fát ültettek Tiszaderzsen a Kiskörei Vízlépcső építése során kivágott egymillió fa emlékére. A demonstrációt, amely egyben tiltakozás volt a Vízlépcső vélt gazdaságtalan és környezetromboló működése ellen is, a Szabad Demokraták Szövetségének tiszafüredi csoportja szervezte. A vízügyi szolgálaton kívüli szűkebb környezetvédő-szakpolitikusi társadalomban két szélső és egymásnak ellentmondó álláspont alakult ki. Az egyik szerint a feliszapolódás miatt az egész Tisza-tó halálra van ítélve, és 5-1 Óév múlva tönkremegy, tehát az elhibázott és óriási károkat köztük belvizesedést okozó beruházással nem érdemes komolyan foglalkozni, tökéletesen felesleges a vízügy számára egy „emlékművet" fenntartani. Jellemzően negatív véleményt fogalmazott meg még 1998-ban is pl. a neves biológus Balogh János: „Annak, aki fölteszi magának a kérdést, milyen lesz a nagy gátakkal «ékített» terület a jövőben, a Tisza-tónál megleli a választ. Mert minek nevezhetjük ma a Tisza-tavat? Népies kifejezéssel: trutymónak."43 44 4S A Tározó okozta belvizes vádnak tarthatatlanságát már egy korábbi vizsgálat is bebizonyította. Igaz persze, hogy a Tározó hatásterületéhez tartozó belvízi öblözetek összesített szivattyútelep-kapacitását az 1965. évihez képest 1990- re csaknem megduplázták, a fajlagos vízszállítás 2,5-szeresére nőtt, miközben az átlagos csatornasűrűség alig változott. Természetesen az érintett térség egyes területei komoly belvízi problémákkal küszködtek, ezek azonban a korábban amúgy is meglévő helyzetből fakadtak és nem voltak közvetlen kapcsolatba hozhatók a Tározó létével.44 Az 1990-es évek legelején a vita egészen odáig fajult, hogy a parlament Környezetvédelmi Bizottsága kihelyezett ülést tartott Kiskörén, és ott meglehetősen durva vádakkal illették a vízügyet, hogy egy teljesen tájidegen és elhibázott beruházást erőltettek ki annak idején. A másik álláspont képviselői pedig azt szorgalmazták, hogy a beruházás harmadik építési fázisát is valósítsák meg, tehát az eredeti terv szerinti duzzasztási szintet kell a Tisza-tóban beállítani, és ennek megfelelően folytatni szükséges a fejlesztéseket. A Kiskörei-tározó üzembe helyezése óta eltelt több mint másfél évtizeddel a vízügyi szolgálat megbízásából az OVIBER hatástanulmányt készíttetett a VIZITERV, a VITUKI és más altervezők bevonásával. A vizsgálatok kiterjedtek a Tározó addigi és jövőbeli működésének különböző - mezőgazdasági, hajózási, energiatermelési, vízjárási, belvízgazdálkodási - területeire.45 Miként az ország gazdasági életének más területén is, a rendszerváltozás lehetőséget adott arra, hogy a korábbi beruházásokat újragondolva, és hozzáillesztve a változóban lévő tulajdon- és érdekviszonyokhoz megtalálják a leginkább működtethető Rendszerváltozás utáni kérdőjelek a Tisza-tó körül 43 A büszke gátba belecsapott az istennyila. - A 85 éves Balogh János "kabátlopásokról", tudományos igazságokról és az unokák iránt érzett felelősségről (Riporter: Lőcsei Gabriella), Magyar Nemzet, 1998. 02.28. 44Csipai I.-Domokos M.-Jóna Z.-Körtvélyi K.: A Kiskörei-tározó hatása környezetének belvizviszonyaira. Vízügyi Közlemények, 1991/3-4. 45U.a. mint 44. sz. alatt id. mű 52
