Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - A „Böge" - a Kiskörei-tározó társadalmi tükre 1977-ben
A cikk írásának idején még egyetlen telket nem adtak el, még egyetlen hétvégi ház sem állta parton, s Tiszafüred kivételével még nem emelkedtek a telekárak, s noha élénk volt már az érdeklődés a kiskörei üdülőkörzet iránt, még nem kezdték toldozgatni a lakóházakhoz a majdan kiadandó szobákat. 1976 végéig Kiskörén 1250, Abádszalókon 400, Tiszafüreden 2413 igénylőt tartottak számon. Kelet-Magyarország gyér üdülési lehetőségei miatt elsősorban a szomszéd megye, Hajdú-Bihar nagyvállalatai és lakói érdeklődtek. „A kiskörei tanácsnak az a gondja, hogy hogyan értesítse a sok-sok telekigénylőt a számukra szomorú tényről: Kiskörén nem lesznek magánüdülők.'' Az érintett települések vezetői ebben az időszakban az alábbi gondokkal találták szembe magukat: • a vezetékes vízellátás és a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítetlensége; •félelem attól, hogy az öntözések elsődlegessége miatt a Tározóban kevés lesz az állandóan víz alatt álló terület; • félelem attól, hogy az elmocsarasodás veszélye idővel fokozódik, s a parttól távol lesz a víz, ráadásul a partvándorlás kérdése sem oldódik meg. Mindezek ellenére az érintett térség tanácsi vezetői bíztak a Vízlépcsőhöz kapcsolódó járulékos beruházások (burkolt közutak, víz- és csatornaművek24, vendéglátóipari egységek, erdőtelepítések stb.) gazdaságélénkítő hatásában. De milyen lesz a tározóba került, s ott lelassuló Tisza-víz minősége? Miként változnak meg a víz kémiai és biológiai tulajdonságai? A tiszai élővilág miként fog, és fog-e egyáltalán alkalmazkodni az új körülményekhez? S mi lesz a kiülepedett hordalékkal,25 a mesterséges tó korai elöregedését gyorsító feltöltődéssel? Mi lesz az elárasztott, ill. további elárasztásra váró területek növényzetének kitermelésével, különös tekintettel a több mint 900 ha kiterjedésű erdőkre, amelyekből az erdőgazdaságnak 610 ha-t, a tsz- eknek pedig saját területükről további 300 ha-t kell kivágniuk? Ezek a kérdések gyakran aggasztották a kortársakat, s ezekre a kérdésekre a Kiskö- rei-tározót üzemeltető KÖTIVIZIG munkatársainak, szélesebb értelemben véve a hazai vízügyi szolgálatnak is választ kellett találnia! Kiderült továbbá, hogy a fakitermelés után is ott fognak maradni a mederben a tüskök, mert erre a „gyökeres" munkára sem a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak, sem pedig a termelőszövetkezeteknek nem állt rendelkezésükre elegendő pénz, gép és munkaerő. Az erdőgazdaság ezért csak a tervezett hajózó útvonalon vállalta pl. a tuskók eltávolítását úgy, hogy a feladat egy részét a KÖTIVIZIG végezte el. A fenti cikk írói megkérdőjelezték azt a megyei tanácsi elnöki nyilatkozatot is, amely szerint a „tározó jelentős halászati hasznosítását nem tervezik". Tanulságos idézni tőlük azt a gondolatsort, ami hűen jellemezte, s jellemzi mindmáig a Tisza-tóval kapcsolatos helyzetet: 24 így például Abádszalókra - amelyet az országos településhálózat fejlesztési koncepció szerint a kormányzat részleges, középfokú központtá kívánt fejleszteni - a KEVITERV elkészítette a szennyvízcsatornázás tanulmánytervét, ám a hatalmasnak számító költségekre akkor nem volt elegendő fedezet. 25A tanulmány a duzzasztani tervezett térben mintegy 1,3 millió m3/év hordalékmennyiség lerakódásával számolt, amely a Tározó hasznos térfogatát több év alatt lényegesen csökkenthétté. (Csuka József: A II. tiszai vízlépcső hatása a hordalék- és mederviszonyokra. Vízügyi Közlemények, 1971/1.) 44
