Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Életrajzi kislexikon
283 Kapusi Lajos (1931-2008) Karcagi Gábor (1928-2002) Mohácsi Ervin (1935-2010) A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után 1954-ben került a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság Karcagi Szakaszmérnökségére, amelynek már két év múlva vezetője lett, és ebben a beosztásban végezte munkáját 1988-ig, nyugállományba vonulásáig. Szakmai tevékenysége során számos árvízvédekezésben vett részt, illetve irányította a felügyelete alá tartozó tiszai és Hortobágy-berety- tyói árvízvédelmi szakaszokat, valamint vezetőként több belvízi védekezésben vett részt. Szakaszmérnökségi feladatkörében foglalkozott a területén lévő vízilétesítmények karbantartásával, felújításával, ár- és belvízvédelemre történő felkészítésével, az öntözést szolgáló művek üzemeltetésével, s mindezen létesítmények fejlesztésével. Munkája során több kitüntetésben részesült. Négy alkalommal kapta meg a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést, egyszer a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A BME aranydiploma adományozásával ismerte el mérnöki pályafutását. A szlovákiai Tardoskedden született, ennek megfelelően tanulmányait magyar iskolában, szlovák gimnáziumban, majd ismét magyar gimnáziumban végezte. A budapesti műegyetemen 1952-ben letett végszigorlat után az év júliusában kezdett dolgozni Szolnokon, az akkori Árvízvédelmi és Folyószabályozási Hivatalnál. Az 1953-ban megalakított Szolnoki Vízügyi Igazgatóságon csoportvezetőként, majd 1962-től - közel másfél évtizeden keresztül - igazgatóhelyettes főmérnökként tevékenykedett. A Vízügyi Igazgatóságon egyik kiemelt feladata volt a Kiskörei Vízlépcső és kapcsolódó létesítményei műszaki ügyeinek koordinálása az építkezések megkezdésétől a nagylétesítmény üzembe helyezésig. 1976-ban egészségi okokból lemondott vezetői beosztásából. Nyugdíjazása után folytatta egykori elődje, Nemes Gerzson főmérnök által megkezdett vízügyi szakmai-történeti kutatómunkát. Jelentős szerepe volt a Szolnok-Millér melletti gőzüzemű szivattyútelepen kialakított gyűjtemény megszervezésében. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium elvégzése után 1954-ben kezdte meg tanulmányait Budapesten az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, ahol 1960-ban szerzett közlekedésmérnöki oklevelet. Ezt követően Szolnokon, a KÖTIVIZIG Tervezési Osztályán helyezkedett el tervezőként. 1969-ben ismét iskolapadba ült és 1971-ben szakmérnöki diplomát szerzett vízellátás- csatornázás-egészségügyi területen. 1971-től a KÖTIVIZIG Vízellátás- Csatornázási Osztályának vezetője volt, majd 1979-től 1989-ig az Öntözési és a Vízrendezési Osztályt irányította. 1990-től a Vízrendezési, Vízhasznosítási és Társulati Osztályán dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Évtizedeken keresztül 64 km hosszú árvízvédelmi szakasz védelemvezetője volt, az 1999. tavaszi árvíznél a tiszaligeti körtöltés kihelyezett szakértőjeként segítette a munkákat. A szakmai közéletben jelentős szerepet játszott, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja volt, majd két cikluson keresztül a Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szakcsoportjának volt elnöke. Munkájának elismeréseként a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mérnöki Kamara 2008- ban „Aranygyűrűs Mérnök” kitüntetésben részesítette.
