Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Kronológia
1992. december 16. Előbb megbízott, majd 1993. április 1-től kinevezett helyettes államtitkárként dr. Hajós Béla vette át a KHVM-ben az állami vízügyi szolgálat tevékenységének irányítását. 1993. április 1. ATiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat - 267 millió Ft, 100%-os állami tulajdont képező alaptőkével - részvénytársasággá alakult Tiszamenti Vízművek Rt. néven. A társaság alaptevékenységeként a víziközmű rendszerek üzemeltetését szabták meg. 1993. november 18. A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) hasznosításának átértékeléséről és a fejlesztés javasolt fő irányairól szóló 2048/1993. (XI.18.) sz. Korm. határozat előírta, hogy a térség, valamint az érintett 14 település összehangolt fejlesztésének megalapozására a településekkel együttműködve regionális rendezési tervet kell készíteni. A határozat 20 éves időszakra az akkori 725+5 cm nyári üzemi vízszint tartására kötelezte az üzemeltetőt. 1994. Az Alcsi Holt-Tisza természeti értékeinek megőrzése és a vízminőség javítása érdekében a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata létrehozta az Alcsi Holt-Tiszáért Közalapítványt. A Közalapítvány folyamatosan gondoskodik a vízminőség megóvásáról, évente átlag 2 millió m3 frissítő víz beadásának költségeit vállalja és a lakosság bevonásával szervezi a Holtág menti nagytakarítási akciókat. 1994. A Kormány jóváhagyásával elkészült a „Magyarország vízügyi politikája" című dokumentum, amely a vízügyi szervezet feladatává tette az újfajta, az Európai Unió szabályozási rendjéhez is igazodó Vízgyűjtőgazdálkodási Tervek kidolgozását. 1995. június 6. Az Országgyűlés a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és kártételeinek elhárításával összefüggő alapvető jogok és kötelezettségek meghatározására - a környezet- és természet- védelmi követelményekre figyelemmel - elfogadta „a vízgazdálkodásról" szóló új LVII. törvényt. A törvény 1996. január 1-jei hatálybalépésével egyidejűleg érvényét vesztette a szocialista korszak 1964. évi IV., „a vízügyről" szóló törvénye. Az új törvény meghatározta az állam kizárólagos tulajdonában lévő vizeket, valamint vízilétesítményeket. 1995. július 19. Július közepén nagyszámú kagylótetem tűnt fel a Tisza-tavon, az Abádszalóki-öbölben. Megállapították, hogy a kagylóelhullást az egyetlen kagylófajt megbetegítő, emberre teljesen ártalmatlan víziatkák és baktériumok okozták. 1995. november 1. A Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8000 km2-nyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 000 ember aszálykárokkal sújtott életfeltételeinek javítása érdekében az Országgyűlés 105. sz. alatt határozatot hozott „a Duna-Tisza közi Homokhátság vízpótlásáról". 1996. április 4. Kormánydöntés született a Duna-Tisza köze vízhiányának pótlásáról. 1996. július 24. A 2207/1996. (VII. 24.) sz. Korm. határozat az ország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programja irányelveinek elfogadásáról intézkedett. Az országos program területi megalapozása érdekében 1998-ban elkészültek a megyei szennyvízelvezetési és -tisztítási koncepciók. 1996. július 24. A közfürdők létesítéséről és működéséről szóló 121/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet kötelezte az üzemeltetőket, hogy a strandok és uszodák medencéit az elfogadott ütemterv szerint, de legkésőbb 2002. december 31-ig vízforgató berendezéssel szereljék fel. 1996. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Termál- és Gyógyturizmus Egyesület 26 alapító taggal támogatásával megalakult. Az egyesület létrejöttét hatékonyan támogatta Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat, a Szolnoki Víz- és Csatornamű Koncessziós Rt. és a Tisza Szálló Kft. 1996. Ebben az évben sor került a hévíz kutak és hévízhasználatok teljeskörű, központilag finanszírozott felülvizsgálatára, mely teljes és valós képet adott a termálvízkészletek állapotáról, hasznosításáról. 1997. május 22. Egy hete tartott már a halpusztulás a Tisza-tavon; a jelenség a Tiszavalki-, a Poroszlói-, a Sarudi- és az Abádszalóki-medencében volt tapaszalható, a főmedret, illetve feltehetően a mélyebb víztereket nem 265
