Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Gazdálkodás a felszín alatti vizekkel
Kút helye Kút mélysége (m) Gyógyvízzé minősítés ideje (év) Albertirsa 640 2010 Berekfürdő 797 2009 1186,5 1974 801,7 1974 Cegléd 1093 2004 Cserkeszölő 1504 2007 1159,5 1999 2311,5 1976 Jászapáti 805 2002 Karcag 1446 1999 Kisújszállás 758 2007 Kunhegyes 998 2009 Martfű 1100 2006 Mezőtúr 625,5 1998 Szolnok 1149,5 2005 948 1978 950 2005 910,5 2006 Tiszaföldvár 1046 2003 Tiszafüred 946,8 1987 Tiszakécske 1344 1987 1083 2003 Tiszaörs 660 2006 Törökszentmiklós 1045 2001 Túrkeve 1796,1 1991 A régió termálfürdőinek gyógyvízzé nyilvánított hévízkútjai ki a megfelelő hőmennyiséget, a lehűlt vizet pedig kezelés után részben az ivóvíz hálózatba juttatják, részben visszasajtolják. A rendszer évek óta működik és - a vízellátási biztonság megteremtésével együtt - a középületek (polgármesteri hivatal, művelődési ház, iskola) fűtését kiválóan megoldja. Amúgy a használt termálvíz felszíni vízfogadókba kerül, amelyek egy része állandó, más része időszakos víztest. A hasznosított termálvíz elhelyezésének előírása szerint közcsatornákba 40 °C-nál nagyobb hőmérsékletű vizet nem szabad bevezetni és az oldott ásványi só maximálisan 2000 mg/l lehet. Az elhelyezéshez előzetesen elvi vízjogi engedélyt szükséges kérni a területileg illetékes vízügyi hatóságtól. 259
