Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A vízgazdálkodás elmúlt négy évtizede hazánkban - Az ezredforduló vízügyi kihívásai és a hazai lehetőségek
A Közép-Tisza térségében található álló-és folyóvizek minőségét 2006-ban értékelték a VKI „szellemének" megfelelően. A vizsgálat során megállapították, hogy a folyók vízminősége igen változatos. A Tisza vízminőségét ennek megfelelően a „jó-tűrhető", a Zagyva vizét a „szennyezett-erősen szennyezett", a Tárnát a „tűrhető víz", a Hortobágy-Berettyót pedig „szennyezett víz" kategóriába sorolták. A belvízcsatornák vizét általában erősen szennyezettnek ítélték, míg az öntözővíz csatornák minőségéről azt állapították meg, hogy azok vize a vízbázis minőségét tükrözi.27 A célok eléréséhez szükséges intézkedéseket az egyes országok által összeállított Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv28 foglalja össze. A VKI jelentőségét elsősorban az adja, hogy egységes alapokon szabályozza a felszíni, felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelmét, a pontszerű és diffúz szeny- nyező-forrásokkal szembeni fellépést és előírja a vizek jó állapotának eléréséhez vezető intézkedések vízgyűjtő szintű összehangolását. A Tisza részvízgyűjtőre vonatkozó Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv címlapja 27Jász-Nagykun-Szolnok megyei területfejlesztési koncepció tervezet. Szolnok, 2005. “Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervét a kormány a 1127/2010 (V. 21.) sz. határozattal fogadta el. 25
