Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Fürdőfejlesztés, mint kitörési pont
keltek célja, hogy megvalósuljon a termálvízre épülő gyógy- és termálturizmus ösz- szehangolt fejlesztése, valamint kapcsolódása az egyéb turisztikai lehetőségekhez. Két év alatt különböző okok miatt három alapító tag kilépett a klaszterből, így 2004-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata mellett Cserkeszőlő, Jászárokszállás, Jászberény és Kunhegyes önkormányzata, a Toma-Bau Zrt. és a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. alkották a társulást, a klasztermenedzsment tagjai pedig a Szolnok Megyei Gazdaságfejlesztő Kht., a Megyei Termál- és Gyógyturizmus Egyesület, illetve a Tiszainform Idegenforgalmi Szolgálata volt.44 Az Észak-Alföldi régióban idegenforgalmi szempontból különösen fontos szerepet játszott a gyógyturizmus. A régión belül 2002-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt a legtöbb termálkút, szám szerint 125. A vendégek számát tekintve a megyei első Szolnokot a régióban Hajdúszoboszló, Debrecen és Nyíregyháza is megelőzte, azonban a vendégéjszakák tekintetében a közép-tiszai térség - Cserkeszőlő, Jászapáti, Túrkeve és Berekfürdő révén - érte el a legjobb eredményeket vendégenként 8-10,4 éjszakával.45 A kedvező adottságok kihasználása versenyt is jelentett a térség gyógyfürdői között. A Tiszazug mindössze 15 km-es körzetében három gyógyfürdő is akadt - Cserkeszőlő, Martfű és Tiszaföldvár - amelyek évről évre keményebb küzdelmet kellett vívjanak a vendégek meghódításáért. A fejlesztések tekintetében a legkorábban Cserkeszőlő kezdett hozzá fürdője korszerűsítéséhez, népszerűsítéséhez. Olyan kellemetlen peremfeltételekkel is sikeresen megküzdőit, mint a település kezdeti csatornázatlansága, belterületi vízrendezésének elmaradott volta, valamint a település úthálózatának korábbi kiépítetlensége. Ezzel nem csupán a fürdőjét, hanem magát a községet is vonzóvá tudta tenni vendégei számára. Ám elmaradásukat ledolgozandó Martfű és Tiszaföldvár is jelentős beruházásokba kezdett, mindketten a gyógyturizmusban látva gazdasági-szociális gondjaikból való kilábalás lehetőségét. Nem véletlenül, hiszen a gyógyturizmus igencsak komoly iparággá vált az új évezredben szerte Európában. A nagy nyugat-európai biztosítókkal szerződő egészségügyi ellátórendszerek, és a viszonylag olcsó, ám hatékonyan gyógyító hazai gyógyfürdők jó eséllyel várhatják mindmáig a fizetőképes osztrák, német, holland, skandináv vendégeket, tehát az üzlet (a bevétel és a forgalom) - a fedett, így az időjárásnak kevésbé kitett gyógymedencék körül - biztosnak látszik. Mindez viszont azt is előrevetíti, hogy a kevésbé tőkeerős gyógyfürdő elbukja ezt a versenyt, mert a térségből azt az objektumot fogják választani a gyógyulni vágyó, nagyobbrészt nyugdíjas vendégek (és a mögöttük álló biztosítók), amelyik a legnagyobb kényelmet biztosítja a legjutányosabb áron - a fürdőn belül, és kívül. E tekintetben Cserkeszőlő vitathatatlanul az első, viszont Martfűn hatékony magántőke áll a fejlesztések mögött...46 Mindennek abból a szempontból is jelentősége volt, hogy Magyarország 2002- ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Ettől kezdve már az Európai Unió előírásai szabták meg a vizekkel kapcsolatos minőségi követelményeket. A legtöbb paraméter addig is igen szigorúnak számított hazánkban, azonban akadnak olyan feltételek is, amelyeknek néhány település ivóvize - arzén-, nitrit-, illetve brómtartalma miatt nem tudott megfelelni. Itt az uniós megállapodások első lépcsőben 2009 decemberéig adtak felmentést. 44Szilvási: Együttműködő termálfürdők. Új Néplap, 2004. július 14. 45 B. A.: Idegenforgalom az Észak-Alföldön. Új Néplap, 2002. okt. 15. 46Harc indulhat a fürdők között - A gyógyturizmus fellendülése és a strandok megmaradása lehet a tét. Új Néplap, 2005. október 12. 255
