Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Fürdőfejlesztés, mint kitörési pont
A Széchenyi Terv keretében a turisztikai szektor 2001-ben 25, míg 2002-ben 30 milliárd forint állami támogatást kapott, és ennek közel felét a gyógy- és termálturizmus fejlesztésére fordították. A térségből többek közt Cegléd, Cserkeszőlő, Jászapáti, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok és Túrkeve pályázott jelentős összegek elnyerésére. Az első esztendőben, 2001-ben a települések összesen mintegy hárommilliárd forint vissza nem térítendő támogatást költhettek termálfürdőik és az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére. Igaz, jobbára a nemzetközileg is jelentős balneológiái komplexumok részesültek a támogatásból. A következő évben azonban a kisebb, külföldiek által kedvelt, természetközeli fürdőhelyek is lehetőséget kaptak pályázatok benyújtására.40 Ez már csak azért is célszerű volt, mert a térségben sok helyi jelentőségű fürdő működött, melyek fejlesztését pályázati támogatás nélkül nehezen lehetett volna megvalósítani. Az évezred végére egyértelművé vált, hogy a hazai fürdők elsősorban áraikkal voltak versenyképesek, ezt azonban hosszabb távon nem lehetett eredménynek tekinteni, még akkor sem, ha Nyugat-Európában is csökkentek a társadalombiztosításra fordított összegek. Minden résztvevő számára világossá vált, hogy a továbblépés csak magas színvonalú szolgáltatásokkal, megfelelő árakkal lesz elérhető. A fejlesztéseknek két iránya volt: egyfelől az önmagukban ritkán nyereséges gyógyfürdők korszerűsítése, sajátosságaikra épülő szolgáltatásaik bővítése, másrészt a kiszolgáló környezet, tehát a szálláslehetőség - kempingek, szállodák - kialakítása a fürdő környékén.41 A turisztikai vonzerőkről, illetve azok szerény mértékéről, illúziók nélkül számolt be egy újságíró: „Nincsenek vadregényes hegyek, nincs olyan épített környezet sem, amelyik turistákat vonzana. A hagyományos turizmusnak a Tisza-tó lehet bizonyos mértékig a színtere, ám ott még jócskán van mit tenni az infrastruktúra fejlesztéséért, a vendégek legalább átlagos igényeinek kielégítéséért. Elég, ha csak az oda vezető utak állapotát említjük. Mivel vonzhatja tehát ez a táj a vendégeket? Elsőként a termál- és gyógyvizekkel, általában a vizekkel. Csakhogy a gyógyturizmus feltételeinek kialakítása kerül a legtöbbe, és ott a legszigorúbbak a feltételek. Sokszor arra sincs pénz, hogy egy kút vizét gyógyvízzé nyilváníttassák, mert már az is jó néhány millióba kerül. Nem véletlen, hogy a lehetőségek töredékét is alig használják ki. Ugyanez mondható el a folyó- és állóvizekre is. Nincsenek 40Bugány János: Valóban a jövő sikerágazata? Aw gyógyturizmusban rejlő lehetőségek a szakember szemével. Beszélgetés Németh Istvánnal, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Termál- és Gyógyturizmus Egyesület elnökével. Új Néplap, 2002. április 17.. 41 Bistey András: Idegenforgalom - illúziók nélkül. Új Néplap, 2002. november 15. 253 Az első Széchenyi Terv lógója
