Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Fürdők-találomra

Legelőször a Tisza Szálló fürdőjét kell említeni. Az épülő szálloda fűtésének megoldása érdekében 1928-ban 949,5 m mély artézi kutat fúrtak, s az eredményt egy bőséges hozamú, 53 °C hőmérsékletű, összetételét tekintve jódos-brómos, alkáli-kloridos, hidrogénkarbonátos, magas kalcium, magnézium, fluor, metakovasav tartalmú termálvízjelentette. Gyógyászati szempontból használata mozgásszervi és gerincoszlop megbetegedéseknél volt hatékony, tehát a beruházás elérte célját. E kutat 1972-ben melléfúrással felújították (948 m) olyan sikerrel, hogy 54 °C-os vizének egy részét a Damjanich Uszodának is át tudta adni.

Mindez azonban csak addig tartott, amíg Dr. Kaposvári Kázmér a „Dami" üzemeltetőjének vezetője 2002-ben be nem jelentette, hogy saját termálvizes kutat furat medencéinek feltöltéséhez. E döntés a Tisza Szálló fürdőjének akkoriban évi 6-8 milliós bevételkiesést jelentett.34 Az új 950 m-es kútból 57 °C-os vizet nyertek, aminek gyógyvízzé nyilvánításához a szükséges lépéseket megtették, s a minősítést 2005 májusában meg is kapták.

Pávai Vájná Ferenc emléktáblája a Tisza Szálló falán

A Tisza Szálló kialakításánál fogva nagyobb tömegeket nem tudott fogadni, ezért 1949- ben megépítették az imént említett Damjanich Uszodát, közismert nevén a „Dami"-t. A hamarosan kialakuló szolnoki vízilabda sport bázisaként szolgáló uszodában az 1960-as évek második felében fejlesztési programot valósított meg az üzemeltető Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A vízellátás fokozása érdekében 1966-ban 1200 m mély artézi kutat fúrtak, amelynek 62 °C-os vize a Tisza Szálló vizéhez hasonló gyógyhatással rendelkezett. Egy évvel később az Uszoda fedett medencével bővült. 34

34Késik a beruházás. Új Néplap, 2002. március 12.

250