Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A térség víziközművesítésének helyzete a XXI. század első évtizedének vége felé

Nem sokkal később, 2002-ben megépült az Alcsi-Holt-Tiszán a vízkivételi mű, és egy - meder alatti átvezetéssel megoldott - nyomóvezetéken keresztül a nyersvíz eljuttat­ható a Felszíni Vízműbe. A beruházás végül mintegy 1,8 milliárd forintba került, amely összeg egy részét szintén a Zrt. fedezte.107 Az elavult szolnoki vízhálózat csövei közel fél évszázadosok voltak, de volt 80 éves is. Körülbelül 600 kilométernyi vízvezetéket kellett kicserélni. Ehhez pályázati pénzeket vettek igénybe. A csatornarendszer fiatalabb, a csatornák fele 1994-2004 között épült meg. Az 1996-ban létesített szennyvíztisztító telep a következő egy-két évtized igénye­inek is képes megfelelni. Műszaki rendszere a Szolnok környéki települések szennyvizét is képes fogadni. A cég alvállalkozók bevonásával hét év alatt mintegy 15 milliárd forin­tos beruházást, kivitelezést hajtott végre az említett fejlesztésekkel együtt. Az Alföldön jelentős méretű a lakosság engedély nélküli vízfelhasználása. A hatósá­gi felmérések során ebbe a kategóriába azokat az (évi 500 m3-nél kevesebbet kitermelő) kutakat is besorolták, amelyek elvileg akár jegyzői engedéllyel is rendelkezhettek, de termelési adataik semmilyen központi adatbázisban nem szerepeltek. Az engedély nél­küli vízkivételek mennyiségét szakértői becsléssel határozták meg, figyelembe véve a közműves ellátottságot, a települési szerkezetet és a hidrogeológiai adottságokat, füg­getlenül attól, hogy a vízkivétel milyen célt szolgál. A térség víziközművesítésének helyzete a XXI. század első évtizedének vége felé A statisztikai adatok alapján a Közép-Tisza vidékéhez 101 település tartozott, amelyek­nek lakásonkénti vezetékes ellátottsága összességében meghaladta a 90%-ot. A na­gyobb települések lakosainak ivóvízhálózatba való bekapcsoltsága csaknem teljes volt, a kisebb falvak esetében azonban ez nem volt általános. A településeken az összesen 5763 km hosszúságú ivóvízhálózat 231 280 lakás vízellátá­sát tette lehetővé, melyből 21 140 rendelkezett vízbekötéssel. Az ellátatlan lakások száma 19 340 volt.108 A vízellátás döntő mértékben felszín alatti vízbázisra épült, jelentős kivétel ez alól Szol­nok városa és a hozzá csatlakozó hét település. A vízellátottság tekintetében lassanként nem is annyira a szolgáltatott víz meny- nyisége volt a fő probléma - bár nyári vízhiányos időszakban egyszer-egyszer felme­rült, hogy korlátozást is el kellene rendelni - hanem inkább a víz minősége. Egyfelől a közegészség-tudomány fejlődése adott megújuló feladatot a szakembereknek, illet­ve ezzel párhuzamosan az uniós előírások jelentettek új vízminőségi határértékeket az ivóvíz tekintetében. Az Európai Uniónak az ivóvíz minőségére vonatkozó előírásai minden kémiai szennyező anyagnál tartalmaznak határértéket, amelynek figyelembevétele a tagállamokra nézve kötelező, legfeljebb meghatározott időtartamra mentességet adhat a brüsszeli központ. Korábban, a csatlakozási tárgyalások során Magyarország nem kapott mentességet, azon­ban élni kívánt azzal a lehetőséggel, hogy kivételes körülmények között és földrajzilag >07A 360-380 fővel dolgozó Zrt. árbevétele az építőipari munkáktól függően változik, egy évben az 5 milliár- dot is elérheti. A szolgáltatásból mintegy 2,5 milliárd származik. A koncesszió 2030-ig szól, de lejárat után 10 évvel meghosszabbítható. ,08KÖTI-KÖVIZIG Vízgazdálkodási Évkönyv 2009. Szolnok, 2009 232

Next

/
Thumbnails
Contents