Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Fő feladat a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása - az 1990-es évek programja
vételével - a falvakban is kiépültek a vízművek. Jelentős változást okozott a lakossági fogyasztás tekintetében a vízdíjak állami támogatásának megszűnése82 azaz a vízdíjak jelentős megemelése, valamint a mezőgazdasági és ipari vízigények átrendeződése. Az ivóvíz és csatornahasználat díjmechanizmusa 1990 januárjától megváltozott, megindult a támogatás leépítése. Vállalatonként a ráfordítással arányos díjtételeket vezettek be, így a korábbi 12 díjkategória helyett 32 egyedi díjtétel lépett életbe. Ezzel egyidejűleg megszűnt a díjkiegyenlítés, azonban 1991. december 31-ig továbbra is érvényben maradt a fogyasztói árkiegészítés. A takarékosabb vízhasználat eredményeképpen a vízfogyasztás drasztikusan, közel 30%-kal csökkent,83 ami a legtöbb üzemeltetési helyen magával hozta a korábban kiépített kapacitások kihasználatlanságának káros technológiai következményeit. A víziközmű szolgáltatás terén bekövetkezett szervezeti változásokat nem részletezve jelezzük, hogy 1998. december végén a korábbi 33 üzemeltető vállalat helyett országosan 345 (!) víziközmű vállalkozás rendelkezett üzemeltetési engedéllyel. Fö feladat a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása - az 1990-es évek programja Az 1990-es években több kisebb alföldi vízműben épült hagyományos vas- és mangántalanító berendezés olyan helyeken is, ahol korábban erre nem került sor, bár a szabványnak megfelelő minőségű víz szolgáltatása ezt megkívánta volna.84 Miközben a szolgáltatott víz arzéntartalmának a magyar szabványban előírt határérték alá való csökkentése megtörtént, - tekintettel arra, hogy az Európai Unió határértékre vonatkozó előírásai sokkal szigorúbbak (0,01 mg/l) voltak a hazai szabványoknál - a vízminőség javítása érdekében további műszaki, technológiai és pénzügyi intézkedésekre volt szükség. A megfelelő minőségű víz szolgáltatása érdekében az 1990-es évtized végén vált kiemelt feladattá a vízbázisok védelme. A 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivó- vízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről rendelkezett. A program végrehajtásának befejezését a 2052/2002. (II. 27.) Korm. határozat 2009. december 31-re tűzte ki, de később a vonatkozó jogszabály módosításával a feladat végrehajtása határidő nélkülire módosult. Mindez azért volt kiemelten fontos lépés, mert az ország közműves ivóvízellátása túlnyomórészt a felszín alatti vízkészletet megcsapoló bázisra települt. Ezeknek a vízbázisoknak a 2/3 részét tekintették sérülékenynek, ami abból a feltételezésből indult ki, hogy a felszínen megjelenő szennyeződés - előbb vagy utóbb - eljuthat a vízadó rétegbe. A sürgős védelmi intézkedéseket indokolta, hogy a lakosság által használt kis mélységű fúrt kutak vize - nem ritkán a szabálytalan kivitelezés miatt is (Id. „illegális kútfúrás"!) - sok helyütt már elszennyeződött, s megindult az emberi fogyasztásra alkalmatlan talajvíz le- húzódása a mélyebben fekvő zónába.85 82 Bértök László-BuLKAi Pál-FEjÉR László-dr. Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. Bp., 2006 83Dr. Novak László szerk.: Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. CEBA Kiadó, 1998 “Bertók László-BuLKAi PóI-Fejér László-dr. Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. Bp., 2006 85KÖTIVIZIG - A Közép-Tisza vidék vízgazdálkodási kérdései. Szolnok, 1995 223
