Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A víziközművesítés befejezetlen VII. ötéves terve a Közép-Tisza vidékén
tudott termelni, miközben a város igénye a 6500 m3-t is meghaladta.59 A fejlesztés után a vízmű teljesítménye napi 8000 m3-re növekedett, de rövidesen ez is kevésnek bizonyult. 1989-ben megállapították, hogy új kutat kell fúrni, hiszen a vízmű bővítése során elmaradt a további vízbeszerzési források felkutatása, s csúcsfogyasztás esetén kritikus helyzet állhatott volna elő. A város szennyvíztelepe a VII. ötéves tervidőszak végére 90-95%-os terheléssel üzemelt, kapacitásának bővítése folyamatosan zajlott. Cegléd mellett a másik Pest megyei városban, Nagykőrösön60 61 * - annak ellenére, hogy már 1967-ben megindult a közműves vízellátás kiépítése, - egységes, a város egész területére kiterjedő vízmű beüzemelésére csak 1990-ben került sor. Ezt megelőzően hosszú évekig három, sokáig egymástól függetlenül üzemelő vízmű működött a településen. 1967-ben, Nagykőrös központjában egy mélyfúrású kútra támaszkodva a város fontos intézményeit és az ottani lakótelepet ellátó vízmű kezdte meg a szolgáltatást. 1968-ban a város keleti és nyugati oldalán az ott megtelepedett ipari üzemek és a hozzájuk kapcsolódó lakótelepek ellátására újabb kutakat fúrtak, és hidroglóbusszal is rendelkező, de egymástól független két vízmüvet létesítettek. Mivel alapvetően az ipartelepek vízfogyasztása határozta meg a vízművek teljesítményét, a kapcsolódó lakossági fogyasztást másodrendűnek tekintették. Idővel azonban a helyzet tarthatatlanná vált, s ennek megszüntetésére épült meg a nyugati városrészben az ipartól leválasztott ún. „Tormási vízműtelep" önálló kúttal, gépházzal és magastárolóval. A központi városrészben 1971-ben egy 700 m3 -es víztorony építését kezdték meg. Elkészülte után a város- központ hálózatát és a Tormási vízmüvet egy gerincvezetékkel kötötték össze. Ahogy a vízigények tovább növekedtek, a város vezetői újabb vízbázis kiépítését indították el. Mivel a víztermelő terület (hét kút) a törteli országút mentén helyezkedett el, ezért sort kerítettek az ezzel szomszédos, az addig különálló vízműnek a központi hálózattal, illetve az ott létesített víztoronnyal való összekapcsolására. A három helyről származó víz keveredése vízminőségi problémát okozott, melyhez még a Tormási vízmű vízszint-csökkenése is hozzájárult. Az 1985-1986-ban azután végre egységes fejlesztési koncepció alapján, új helyen kezdődött meg a központi vízmű telep kialakítása két nagy hozamú kúttal, gáztalanító egységgel, vas- és mangántalanítással, fertőtlenítéssel és magas nyomású gépházzal. A központi vízmű telep kapacitása elérte a napi 5 ezer m3 -t, amely jó időre biztosította a város vízszükségletét. Tiszafüreden a korszerű vízmű kiépítése 1971-1973 között társulati beruházásban valósult meg. A várostól távolabb telepített vízmű telepen 4 mélyfúrású, egyenként 150-350 méteres kút készült, majd az 1980-as években további 2 kutat fúrtak. Az így rendelkezésre álló víz tárolására két, egyenként 500 m3-es térszíni medencét építettek ki, melyből a szivattyúk a távvezetéken keresztül nyomták a vizet a városközpont 500 m3-es vasbeton víztornyába és a napjainkban 110 km hosszúságú hálózatba. Ami a keletkező szennyvizeket illette, a városban az 1978-ban megalakult csatornamű társulat közreműködésével 1982-ben egy 2750 mVnap kapacitású rendszert alakítottak ki, amely a tisztított vizet a Kiskörei-tározóba vezette.51 Törökszentmiklós akkoriban korszerűnek tekintett közműves vízellátó rendszere az 1970-es évek második felében 16 mélyfúrású, ezen belül három nagy átmérőjű kavi59Kánikula és vízhiány. Közép-Tisza, 1987/7. “Bertűk László-BuLKAi Pál-FEJÉR László-dr. Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. Bp., 2006 61 Németh János: A víziközmű társulatok szerepe a települések víziközmű ellátásának fejlesztésében. KözépTisza, 1982/12. 215
