Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A víziközművesítés befejezetlen VII. ötéves terve a Közép-Tisza vidékén
Cegléden a szakemberek az 1960-as évek elején nem javasolták, hogy az ivóvízellátást a meglévő vízműre alapozva bővítsék, ezért 1966-ban megkezdték egy korszerű és egységes vízmű kiépítését. A vízbeszerzést mélyfúrású kutakból kívánták megoldani, amelyeket az 1960-70-es évek során és azt követően is folyamatosan készítettek. Az 1980-as évek közepétől már 11 kút szolgáltatta - a lakossági igényekhez alkalmazkodva - a napi 8-10 ezer m3 vizet.46 A közüzemi ellátás kiépítésével egyidejűleg a korábbi körzeti vízműveket megszüntették, vezetékeiket - ahol erre mód nyílott - beillesztették a városi hálózatba, az így kiépült hálózat összes hossza elérte a 180 km-t. Az egységes városi vízmű kialakításakor az évek során folyamatosan fúrt kutak búvárszivattyúi közvetlenül a hálózatba és a már 1966-ban megépített 600 m3-es víztoronyba továbbították a vizet. A két lépcsős szolgáltatás 1980-ban valósult meg, amikor üzembe helyezték a vízmű telepen a két, egyenként 1 500 m3-es térszíni medencét és a szivattyútelepet. Mindezek mellett, amikor 1985 különösen száraz meleg nyarán a KÖTIVIZIG szakembereinek részvételével csúcsfogyasztási szemlét tartottak több közép-tiszai régióhoz tartozó városban, a bizottság tagjai úgy ítélték meg, hogy Cegléd ivóvíz ellátottsága korántsem biztonságos. A mennyiségi hiányosságokat a következő időszakban a vízmű kapacitásának bővítésével és egyes alaplétesítményeinek felújításával oldották meg.47 A szolgáltatott víz minőségét illetően szükséges és tervezett vas- és mangántalanítás, valamint a korszerűsítés és automatizálás kiépítése már a XXI. század feladata lett48 A csatornaberuházás első üteme 1965-ig elkészült, amit a következő tervciklusban folytattak a második ütem megépítésével. A keletkező szennyvizek tisztítása hosz- szú ideig megoldásra várt, mivel az állami gépállomás mechanikai derítője csak 3200 lakosegyenértékű szennyvizet tudott a szabványoknak megfelelően megtisztítani, ezért a távlati igényekre tekintettel megterveztették az előírásoknak megfelelő biológiai rendszerű szennyvíztisztító telepet. A telepnek 1969 végére el kellett készülnie, mert csak ebben az esetben lehetett az épülő ceglédi kórházat és a többszintes lakóépületeket időben üzembe helyezni. Az 1980-as évek elején előtérbe került a ceglédi szennyvíz-hasznosítási rendszer megvalósítása 49 Heves nagyközség várossá fejlődésében (1984) jelentős szerepet játszott a térség mezőgazdaságának dinamikus növekedése, amelyben Heves, mint járási székhely (közigazgatási és termelési centrum) kapott helyet. Az évek során a település lakossága lélekszámban is jelentősen gyarapodott, amit a közüzemi ellátásnak is követnie kellett. 1968-ban 2800 család megalakította a Hevesi Vízműtársulatot, amely 1976-ra megépítette a vízmüvet, majd 1978-ban a mintegy 3 km hosszú csatornahálózat is kiépült, a hozzá kapcsolódó napi 400 m3 kapacitású szennyvíztisztítóval. Az igényeket azonban ez sem tudta kielégíteni, ezért újfent társulati erőfeszítéssel 1982-ben üzembe helyezték a napi 1500 m3-es teljesítőképességű szennyvíztisztítót és a rá csatlakozó 7,5 km hosszú csatornarendszert úgy, hogy a program végére a hálózat teljes hossza meghaladta a 20 km-t és a teljes szennyvízmennyiség 50%-át tudták megtisztítani. A vízmű vízbázisa azonban ammóniummal szennyezett volt, aminek eltávolítására már a rendszerváltozás utáni ivóvízminőség-javító programban történtek lépések. 46Nagy szenzációnak számított, amikor 1980-as években Cegléden rekordmennyiségű - percenként 3-5000 literes hozamot sikerült nagy átmérőjű, kavicsolt szűrőzésű mélyfúrású kutakkal elérni. A következő évben ugyanakkor elmaradt a várakozástól a frissen fúrt Cegléd III. sz. kút vízhozama. (Barabás Imre: A felszín alatti vízkutatás eredményei 1981-ben. Közép-Tisza, 1982/2.) 47Ivántsó Iván: települési vízművek csúcsfogyasztási szemléje. Közép-Tisza, 1985/7. “Bertók László-BuLKAi PóI-Fejér László-dr. Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. Bp„ 2006. 49 Kató Ernő: Tovább nyílott az olló, de... Magyar Vízgazdálkodás, 1982/1. 212
