Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Egy vissza, visszatérő álom - a Duna-Tisza-csatorna
ba-csatorna, Harangzugi-I. csatorna), amelyeknek eredményei már a 2010-es évtizedben hasznosulhatnak. Az említett programok különös figyelmet szentelnek az általuk érintett településeken összegyűjtött vizek befogadására, elvezetésére, csakúgy, mint a Vízügyi Igazgatóság által menedzselt további programok. Ezek közül az egyik a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési beruházásához, a Hanyi- Tiszasülyi árvízszint-csökkentő tározó vízrendezéséhez kapcsolódik, s biztosítja a Jász- kisér, Jászapáti, Jászszentandrás belterületi csapadékvizeinek elvezetését, továbbá a külterületi belvizek károkozásának csökkentésére szolgáló főművi befogadást. A Kákát belvízöblözet belvízvédelmi főműveinek mederfejlesztésével és rekonstrukciójával - a tervek szerint - nem csupán a kettős működésű csatorna üzemelési feltételei javulnak, hanem mód nyílik Kisújszállás, Kenderes, Kenderes-Bánhalma, Kunhegyes települések belterületi csapadékvizeinek elvezetésére. Az Észak-Alföldi Operatív Program keretében 2,5 milliárd forintos nagyságú kiemelt projekt indult el a Kunhegyes vezette konzorcium révén, Abádszalók, Jászkisér, Kunhegyes, Tiszabura, Tiszasüly és Vezseny belterületi belvízrendezésének megoldására. Tisza- gyenda és Tiszaroff szintén erre a célra közel 1 milliárd forint TRFC támogatást nyert. Az Észak-Alföldi Operatív Program által támogatott bel- és külterületi vízrendezési projektek az alábbiak: • Jászberény város belterületi vízrendezési projekt; • Kisújszállás város belvízelvezető rendszerének rekonstrukciója; • Törökszentmiklós város bel- és csapadékvíz-elvezető rendszer rekonstrukciója. Egy vissza, visszatérő álom - a Duna-Tisza-csatorna Nincs szükség arra, hogy visszagöngyölítsük a Duna-Tisza-csatorna meg nem építésének közel három évszázados történetét, de a tervek árjából fél évszázadonként előbukkanó elképzelést nem lehet kihagyni a Közép-Tisza vidéke vízi históriájának utolsó három évtizedéből sem. Legutóbb a második világháborút követő újjáépítés lendületével - elsősorban közmunkateremtés érdekében - 1948 márciusában meg is kezdődött a csatorna építése. A munkákat azonban még abban az évben le is állították, de Dunaharasztinál mindenesetre elkészült egy 24 kilométeres, elsősorban belvízelvezetést szolgáló csatorna. Az elmúlt hatvan évben számos tervet dolgoztak ki, ennek ellenére a csatorna ügyében lényegi előrelépés nem történt.148 A Tass/Dunaharaszti és Szolnok közötti, nagyjából 100 km hosszúságú, hajózható csatorna és az ehhez kapcsolódó, a Duna-Tisza közi Homokhátság gerincén végigfutó öntözőcsatorna a tervezők szerint első körben a mezőgazdaságnak adhatna új lendületet. De megfontolandó az is, hogy az öntözés jelenleg csak ott kifizetődő, ahol az öntözővíz kis energiával és kevés vízilétesítménnyel célba juttatható, márpedig a csatornából vizet nem csak gravitációs úton kellene kivezetni, hanem esetenként szivattyús átemelésre is szükség lenne. A száradó Homokhátságból Kert-Magyarországot álmodó elképzeléshez csatlakozva - amely majdan jól gépesített, árutermelő ültetvényeket feltételez - a gazdaság fellendítése a következő cél, mely a termelőhelyek közelébe települő feldolgozóiparra, s az ahhoz kapcsolódó vízi közlekedés beindítására épít. A terv támogatói szerint a vízi te148 Álmodó Tisza partiak. Új Néplap, 2008. szeptember 3. 191
