Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
Megfontolandó kivételt jelentett a rizsprogram megvalósítása, mert azzal összhangban feltétlenül folytatni kellett a NK-III. fürtfőcsatorna építését. Ezt az indokolta, hogy akkoriban a rizstermesztés Karcag térségében koncentrálódott. Itt viszont az addigi kettős hasznosítású vízszolgáltató főművek csak 20-22 nap alatt tudták az árasztóvizet odavezetni a maximálisan megengedhető 11 nap helyett. A rizstermesztés új agrotechnikája ugyanakkor megnövekedett igényeket támasztott az árasztási, lecsapolási, újraárasztási idővel szemben, tehát a meglévő főművek kiváltása tekintetében lépni kellett. A szakemberek akkoriban vigaszt már csak abban láthattak, hogy „olyan év nem volt, és a termelési színvonal emelkedése mellett még inkább nem is lesz, hogy az optimális termelési szint biztosításáért ne kelljen öntözni. Van, amikor ezt a célkitűzést 50-60 mm-rel, van amikor 150-200 mm öntözővízzel lehet biztosítani."74 1985-ben a körülmények mérlegelésének alapján a MÉM és az OVH arra a következtetésre jutott, hogy a vízdíj rendszer megváltoztatása az öntözéses gazdálkodás szabályozásának teljes körű áttekintésével együtt, azzal összhangban történhet csak meg. Ezt a munkát a VII. ötéves terv koncepciójával, szabályozó rendszerével együttesen kívánták elvégezni: azonban addig is úgy döntöttek, hogy az öt aszály sújtotta megyében (Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szolnok) gazdálkodó, öntözésre vízjogi engedéllyel rendelkező mezőgazdasági üzemek - a rizs- és halastó-területek kivételével - teljes körű vízdíj-elengedésben részesülnek. A következő ötéves terv előkészítésénél, alapvető törekvés volt, hogy az akkoriban igencsak nagy szerepet kapó komplex meliorációnak szerves részévé váljon az öntözéses gazdálkodás. Ezzel összefüggésben a fejlesztések ott valósuljanak meg, ahol a szükséges meliorációs beavatkozások megtörténtek és az öntözésre berendezett terület elsősorban ott növekedjen, ahol a főművi vízszolgáltatás feltételei adottak, vagy szerény többletköltséggel megteremthetők. A MÉM-OVH szakemberei azt is leszögezték, hogy új főművek létesítésére nem, illetve csak népgazdaságilag is indokolt esetekben kerülhet sor. A Közép-Tisza térségében ebben az esztendőben álltak először üzembe az osztrák Bauer cég nagyteljesítményű esőztető öntözőberendezései, amelyeket sikeresen alkalmaztak a tiszaföldvári és kisújszállási körzetekben, a korábban épített AC-telepek csőhálózatához kapcsolódóan. Az öntözésre engedéllyel rendelkező terület 69 458 ha volt. A térségben az 1986-os öntözési idény egy hosszan tartó belvizes időszak után következett igen alacsony vízigényekkel. 1985 novemberének és 1986 márciusának vége között 258 mm csapadék hullott, ami 81 mm-rel meghaladta a sokévi átlagot. A belvíz- védekezés során a legnagyobb elöntést, 29 040 ha-t március 13-án észlelték, ezért aztán a követő két hónap kevesebb csapadéka sem okozott vízhiányt a földeken.75 Az ezt követő négy nyáreleji-nyári hónap viszont talán a legaszályosabb volt ezen a vidéken, ami miatt a szokásosnál is több gépet kellett a csatornákban elburjánzó hínár kiszedésére vezényelni. Mindezt olyan körülmények között, amikor a főművek fenntartására már jó ideje kevesebb összeggel rendelkezett a KÖTIVIZIG. Gyakran felmerült az is, hogy a csatornákba növényevő halakat kellene telepíteni (szaknyelven szólva kezdeményezték a „mederfenntartó halasítást"). A jó vízminőség érdekében mindenesetre többször átöblítették a kettős működésű csatornákat, hogy megtisztítsák azokat a vizek levezetése során a földekről belekerült szennyeződésektől. Erre a biztonsági intézkedésre a mezőgazdaságban nagy mennyiségben használt kémiai anyagok miatt volt szükség. 74F. Gy.: A mezőgazdasági vízgazdálkodás távlata, feladatai a VI. ötéves tervben. Magyar Vízgazdálkodás, 1981/5. 7SDr. Nagy Sándor: Öntözés 1986. Közép-Tisza, 1986/10. 158
