Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A vízgazdálkodás elmúlt négy évtizede hazánkban - A vízgazdálkodási célkitűzések megvalósulásának korlátai
lomány 35-37%-át csatornázni kell. Előírták azt is, hogy a szennyvíztisztító kapacitás fejlesztését a fővárosra, a Tisza vízgyűjtő területének ipari gócpontjaira, valamint a befogadó élővizekkel nem rendelkező nagyvárosokra kell összpontosítani. Hogy a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségével is gondok vannak abból is kiderül, hogy az V. ötéves terv a vízkészletek további szennyeződésének megakadályozására, illetve bizonyos területeken, a már meglévő szennyezettség csökkentése érdekében a települések szennyvíztisztító kapacitását 650 000-700 000 m3 napi teljesítménnyel kívánta növelni. Az ötéves tervi feladatok sorában csak ezek után következett az „örökzöld" feladat- köteg: „a védelmi létesítmények és a védekező szervezet erősítésével tovább kell növelni az árvízi és belvízi elöntésekkel veszélyeztetett nemzeti vagyon biztonságát." Hangsúlyosan jelent meg ebben a tervben is, hogy „folytatni kell a gyógyvízkincs idegenforgalmi hasznosítását segítő fejlesztéseket." Miközben a terv teljesítése érdekében a magyar vízgazdálkodás komoly erőfeszítéseket tett, 1978. március 15-én az MSZMP KB az élelmiszeripar helyzetével foglalkozva8 megállapította: „A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egyaránt növekszik a víz szerepe. A természetes vizek korlátozott mennyisége, egyenlőtlen eloszlása az ország vízkészleteinek célszerűbb felhasználását, minőségének fokozottabb megóvását sürgeti. A felhasználható vízkészletek növelése érdekében folytatni kell a helyi tározók és a nagyobb térséget átfogó rendszerek építését. Az öntözött terület bővítésével, a berendezések jobb kihasználásával növeljük a hozamokat, a termelés biztonságát, a többi termelési tényező hatását. Fontos feladat a talaj vízkészletének megóvása, a belvízkárok csökkentése, az erózió elleni védekezés, a használt víz tisztítása és újrahasznosítása, vízkímélő technológiák elterjesztése, a környezet fokozott védelme." Dr. Gergely István OVH elnöksége idején az ország gazdasági lendülete már túljutott a csúcsponton, s reménytelenül fokozódott az eladósodás állapota, a beruházások csökkentek, talán egyedül a dunai vízlépcsőrendszer építése kapott nagyobb hangsúlyt a magyar-csehszlovák közös egyezményes terv aláírásával és a munkálatok 1978 márciusában történő megindításával. Gergely utódját, Kovács Antalt, az MSZMP KB addigi osztályvezetőjét csak 1981 elején nevezték ki államtitkárrá, s neki kellett a kapott örökséggel úgy sáfárkodnia, hogy a vízgazdálkodási feladatok a legkisebb veszteséggel legyenek elláthatók. A feladat nem volt egyszerű, a következő ötéves terveket a politikai döntéshozók már a szocialista korszak egyre súlyosbodó gazdasági válságának9 körülményei között dolgozták ki, s a mindinkább fojtogató kényszerek tükröződtek a tervek célkitűzéseiben. A program már nem az életszínvonal szakadatlan emeléséről szólt, hanem az elért eredmények megőrzéséről, azonban ez a célkitűzés is illúziókon alapult. A VI. ötéves terv (1981-1985) vízgazdálkodási feladatainak sorolásakor kiderült, hogy a korábbi víziközmű programot nem sikerült végrehajtani, hiszen az új tervben a korábbinál jóval szerényebb (a lakosság 60%-át érintő) vezetékes vízellátási célt fo8 Az MSZMP KB határozata a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1975-1980. Bp., 1983. 9 „...1980-ban és 81-ben az elosztható források növekedése az előirányzottnál kisebb, a belföldi felhasználás a tervet meghaladta, a külkereskedelmi egyensúly javulása nem érte el a tervezett mértéket, csökkentek a szocialista beszerzési lehetőségek, és nehezek a nem szocialista piaci elhelyezési feltételek." (Kovács Antal: A vízgazdálkodás egyértelműen és sokoldalúan szolgálja a népgazdaságot. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/1.) 14
