Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
Különösen fontos volt termesztők és a vízszolgáltatók egyeztetése a rizstelepek esetében, amikor a termesztési technológia a vízszolgáltatás tekintetében nagyon szoros határidőket igényelt, ráadásul az árasztásos öntözés egyúttal ugyanolyan mértékű ütemes vízlecsapolási feladatot is jelentett az ellátó szervezetnek. A koordinált együttműködésben nem csupán a KÖTIVIZIG, hanem a megyei TESZÖV, a Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya és természetesen a vízszolgáltató szervezetek is komoly szerepet játszottak. Megjegyzendő, hogy a kora nyári tenyészidőszakban lehullott bőséges csapadék végül csak a rizstelepek tekintetében tette szükségessé az öntözést, a többi növényi kultúra már nem igényelte a mesterséges „csapadékot". Sőt, inkább a csurgalékvizek elvezetése jelentett feladatot a víz- szolgáltatóknak. Mindezeket az öntözési tényadatok is alátámasztották: nyár közepéig 24 349 ha-on öntöztek mindössze, ebből 13 496 ha-t a rizstelepek tettek ki.46 A Közép-Tisza térségében zajló öntözések mindennapi gondjaiból adott ízelítőt dr. Pálhidy Csaba, a KÖTIVIZIG Vízhasznosítási Osztályának vezetője egy vele készített interjúban:47 „Jellemző volt, hogy mindig ott akartak öntözni, ahol még nem volt öntözőcsatorna, ahol meg kiépült, ott már gyengült az öntözési hajlandóság. Az öntözési tervezés komoly feladat volt, az ezt elbíráló bizottságban részt vett egy talajtani szakember, az Igazgatóság, valamint a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának képviselője. Az adott területtel kapcsolatban kérdőívet kellett kitölteni, amely a hely alkalmasságát vizsgálta talajtani, vízbeszerzési és lecsapolási lehetőség szempontjából, s csak akkor kapott az üzem támogatást, ha a feltételeknek megfelelt. Voltak különleges igények is: pl. a tiszapüspöki öntözés- fejlesztésnél, ahol korábban is volt már a Szajoli-Holt-Tisza vizére alapozott öntözés, de ők nagyobb területet szerettek volna öntözni, így valósult meg a tiszapüspöki öntözőrendszer - nem egészen jó területen. Ugyanis az öntözőcsatorna áteresztőképessége miatt nagy volt a vízveszteség, tehát új tiszai (úszás) vízkivételt kellett kiépíteni, ám ma már ez nem működik. Sok olyan kis területet érintő öntözés is létesült, amelyek mára szintén megszűntek, mert az energiaárak emelkedésével már nem voltak kifizetődőek. Sok kisebb tiszai vízkivételt is leállítottak és leszereltek, mint, pl. Tiszaroffon, Tiszapüspökin, Óballán, Rákócziújfalun, Tisza inokán. Ezek úszás vízkivételek voltak, amelyeket még egykor a Vízgépészeti Vállalat kezdett gyártani. Ezek aztán átkerültek a KÖTIVIZIG-hez, volt idő, amikor 60 vízkivételt kellett üzemeltetnie az Igazgatóságnak. Persze ez a helyzet jelentősen változott a Kiskörei Vízlépcső üzembehelyezését követően, mert egy csomó vízkivétel csatornahálózatát átkapcsolták gravitációs vízellátásra. Sok olyan vízkivétel is működött, amelyek belvízcsatornákba juttatták az öntözővizet, mivel az öntözésfejlesztés viszonylag olcsó módja volt az, hogy a meglévő belvízcsatornákat használjuk fel az öntözésre. Első lépésben ez a csatorna esésével ellentétesen történt, persze gond volt, hogy a csatornának mindkét feladatot teljesítenie kellett az öntözésnél a magas vízszint volt a kívánatos, míg belvíz esetén az alacsony. Komoly feladatot jelentett mindkét funkció ellátása. Vízminőségi szempontból sem volt megfelelő az itt tárolt víz, mert a kimosott szik és növényvédő vegyszer visszakerült a területre (a nátrium %-os aránya gyakorta meghaladta az engedélyezettet), ezért aztán arra törekedtünk, hogy ne a torkolat felől, hanem esésirányban történjen a vízellátás, tehát felülről táplálják, ami lehetővé tette, hogy időnként átöblítsék a csatorna vizét. Minden tavasszal, az öntözések megkezdése előtt ilyen átöblítéseket kellett csinálni, amit persze megelőzött a vízminőségi 46Öntözés, 78 július. Közép-Tisza, 1978/8. 47 Dr. PAlhidy Csaba interjú (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár -OVL 32.16.288. Nr. 950. P.Cs. IV/2.) 147
