Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
A kora tavasszal mutatkozó szárazság, valamint a már kialakult aszályos időjárás ellenére június 30-ig az öntözési kapacitás 30,4%-át használták ki. Az ezt követő egy hónap alatt, július 31-ig mára lehetőség 58%-os igénybevételét jelentették. Tehát az aszályos július hónapban a megöntözött terület megközelítőleg annyival nőtt, mint július 30-ig összesen. Ez is mutatta, hogy megkésve - akkor, amikor már kialakult az aszályos időjárás - kezdődött meg országosan is a nagyobb ütemű öntözés. Ezt követően a mezőgazdasági vállalatok fokozottabb figyelmet fordítottak öntözőberendezéseik kihasználására. A vizet szolgáltató vízügyi szervek ez idő alatt napi 18-20 órában üzemeltették a főműveket, hogy a termelők igényét reklamáció nélkül kielégíthessék. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az öntözőművek a termelők által igényelt vízmennyiséget korlátozás nélkül ki tudták szolgáltatni. Ebben az időben az öntözések állami irányításában két - egymással ellentétes - szemlélet vívott harcot. Az egyik vélemény szerint az öntözés jó eszköz arra, hogy segítségével a gyengébb termelési eredményeket felmutató tsz-ek felzárkózzanak a sikeresebbek mellé, ezért a kevésbé jól teljesítő mezőgazdasági szervezetekhez több öntözési támogatást kívántak juttatni. A másik nézet szerint éppen a jól teljesítőket - tehát azokat a tsz-eket, amelyek az öntözés nélkül is elérték a szemtermelési optimumokat - kell támogatni abban, hogy teljesítményüket tovább tudják fokozni. A harc időnként politikai színezetet is öltött, hiszen mindkét csoportnak voltak befolyásos támogatói, de végül a második, a korszerűbb elgondolás hívei kerekedtek felül, s a támogatások jelentős része ezt a szektort érte el. Aszálykáros napraforgó vetemény Jóllehet már létezett a kiskörei duzzasztás és a szükséges mennyiségű öntözővíz is rendelkezésre állt, a tsz-ek és állami gazdaságok továbbra is ellentmondásosan viszonyultak az öntözéshez. Nem véletlen, hogy amikor 1977 nyarán az országgyűlés megvitatta a vízgazdálkodás előtt álló feladatokat, dr. Gergely István OVH elnök beszámolója után a kunszentmártoni képviselő is hallatta a hangját. Az akkori megyei politikai vezetés semmit nem bízott a véletlenre, mert a parlamenti ülés előtt, június 15-én, Szolnokon a KÖTIVIZIG székházában ülésezett a megyei képviselőcsoport. Jelen volt - többek között - Andrikó Miklós megyei első titkár, dr. Hegedűs Lajos megyei tanácselnök, dr. Breinich Miklós OVH elnökhelyettes, és a Szolnok Megyei Tanács VB. építési, közlekedési és vízügyi osztályvezetője, Jenei László. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy a parlamentben Szolnok megye vízgazdálkodási kérdéseit illetően Szűcs János megyei párttitkár, a kunszentmártoni kerület képviselője fog felszólalni. 7 44
