Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
lamint a 3,5 km hosszú nyárigát kezelése. Az évtized közepén indult térségi meliorációs programból ez a terület nagyrészt kimaradt, ezért bevételeit sok kisebb megrendelésből kellett összeszednie. A szárazabb 1980-as években nem annyira a belvizek levezetése (s ezzel együtt a belvízi csatornák és műtárgyak állapotának jó karbantartása), mint inkább a lineár öntözőtelepek építése adott gazdasági stabilitást a Társulatnak, amely a megye első lineár öntözőberendezését Kengyel község határában építette ki. A politikai rendszerváltás változásokat hozott a Társulat életében és működésében. Megszűntek a mezőgazdasági üzemek, kialakultak a kisgazdaságok. Az új helyzetben bizonytalanná vált az érdekeltségi bevétel, és az érdekeltségi hozzájárulás értékének növelése. Csökkent a gazdasági eredmény, melynek oka a piaci viszonyok között kialakuló vállalkozói verseny volt. Az 1999. év végi nagy társulati belvízi védekezést követően, a 2000-es évek elején komoly állami támogatást kapott a közcélú tevékenység, amelynek keretében megnövekedtek a fenntartási és a felújítási munkák. Erre az időszakra esett egy új, 3,5 km hosz- szú csatornarendszer kiépítése Kétpó és Kuncsorba térségében. A KÖTIVIZIG-től 2001- ben a Társulat üzemeltetésébe került 176 km csatorna és 21 szivattyútelep.35 A következő, 2002. év egyik legjelentősebb társulati feladata a Kétpó-Kuncsorba térségét érintő Harangzugi-I. csatorna 27 km-es meghosszabbítása volt (44 műtárggyal kiépítve), amellyel mintegy 8000 ha terület belvízmentesítését oldották meg.36 Jellemző módon alaptevékenységükön túl vállalkozásban elvégeztek tájrendezési, bányarekonstrukciós, meliorációs és közműcsatorna építkezéseket is. Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat Két jogelőd társulat (Gerje-Perje VGT és Kőrös-éri VGT) összevonásával 1976-ban alakult meg. Működési területe többek között, Abony, Albertirsa Cegléd, Ceglédbercel, Dánszentmiklós, Jászkarajenő, Kocsér, Kőröstetétlen, Nagykőrös, Nyársapát, Pilis, Tápió- szentmárton, Tiszavárkony, Tiszajenő, Tószeg, Törtei és Vezseny térségét érinti. Jelenlegi érdekeltségi területe 128 810 ha, csatornahálózata pedig 465 km hosszú. A Társulat feladata az érdekeltségi területen helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási munkálatok ellátása. E tekintetben erőteljes védekezésre kényszerültek 2000-ben. A társulati szervezetek ismertetése mellett itt kell még megemlíteni az 1996-ban alapított Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulatot (Kiskunfélegyháza) is, amely közel 400 kilométer belvízcsatornáért felelős. Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években 1975-ben az öntözési kapacitás kihasználtsága országos méretekben is igencsak alacsony volt,37 alig érte el a 32%-ot. A kérdés megvizsgálására dr. Szilárd György, az OVH főosztályvezető-helyettese tett kísérletet a Vízgazdálkodás c. szaklap hasábjain meg35 Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat - 50 évről röviden 1958-2008. Mezőtúr, 2008. “Szilvási: „Kiiktatták" a belvizet. Új Néplap, 2002. november 28. 37 Az öntözésre kiépített terület mintegy 451 000 ha volt, de a valóságban csak 155 458 ha-on öntöztek az év során. (Dr. Szilárd György: A hazai öntözéses gazdálkodás és fejlesztésének lehetőségei, főbb feltételei. Öntözéses Gazdálkodás, 1999.) 141
