Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulat
Tiszabői öblözetek érdekeltségi körében alakult meg a Szalók-Tiszabői Ármentesítő Társulat (1876-1882). Ez a Társulat 1883-ban egyesült az Örvény-Abádi Társulattal, és a Középtiszai Ármentesítő Társulat nevet vette fel. A Törökszentmiklósi Társulat, valamint a Fegyvernek- Szakállasi Társulat ehhez csatlakozott 1885-ben, így alakult meg a Tisza bal partján, Örvénytől Szajolig terjedő egységes vízügyi szervezet, amely a fenti néven 1886-tól az 1948. évi államosításig eredményesen működött a mai Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat területén. A Társulatok ekkor a nyárigátak karbantartását és a hullámtér kisebb árvizektől történő mentesítését, illetve annak levezetéséhez szükséges csatornák és műtárgyak építését végezték. A Társulat jelentős belvízvédekezési munkákat látott el 1999, 2000, 2003, valamint a 2006. évi belvizes időszakokban. A forgalomképes állami tulajdonú csatornák kezelői joga a VIZIG-ektől 2001-ben átkerült a Megyei FM Hivatalokhoz, akik a vízi létesítményekre vonatkozóan a területen működő vízgazdálkodási társulatokkal kötöttek üzemeltetési szerződést. A Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat 94 029 ha-os érdekeltségi területén 130,7 km belvízcsatornára, 95,3 km öntözőcsatornára és 3 db szivattyútelep üzemeltetésére szerződött. Összességében 465,1 km vízilétesítmény fenntartásáról és működtetéséről kell gondoskodnia. Időközben sor került a Tiszafüredi öntözőfürt átvételére is, ami a Társulat számára az üzemeltetési-vízszolgáltatási feladatok ellátását jelenti. Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulat Az 1962 tavaszán, Karcag központtal megalakult a Társulat jogelődje, melynek érdekeltségébe az Alföld egyik legmélyebb vidéke tartozott, azaz Karcag, Kisújszállás, Kenderes, Túrkeve, Ecsegfalva és Kunmadaras közigazgatási területe, összesen 83 296 ha-ral.30 A több hullámban elvégzett belvízrendezések sűrű csatornahálózattal szabdalják ezt a területet, ami ugyanakkor lehetővé tette, hogy az amúgy igen száraz, fél évszázad átlagában 500 mm-t alig elérő, ráadásul igen kedvezőtlen eloszlású évi csapadékot pótló öntözések számára kedvező feltételek legyenek. Mindez alkalmat kínált az itteni gazdaságoknak, hogy biztonságos növénytermesztést folytathassanak a nagy vízigényű kultúrák közül a rendszeres vízborítást igénylő rizs (1985-ben 4500 ha), valamint az öntözéses ipari növények, szemes- és tömegtakarmányok tekintetében. A Társulat alaptevékenységében ezért meghatározó szerep jutott a mezőgazdasági vízhasznosításnak, az öntözésüzemelési teendőknek, melynek keretében a Hortobágy- Berettyó jobb parti öntözőrendszerein, a Tiszafüredi IX-11. öntözőcsatornán, a Kiskörei- tározó hatásterületén pedig a NK-lll-2. öntözőcsatornán vízkormányzási (öntözővíz ki- és elvezetést) és fenntartási tevékenységet31 láttakel. Ez utóbbi munkákat az Vízügyi Igazgatóságtól átvállalt feladatként valósították meg, mivel alaptevékenységük az érintett terület belvízcsatornáinak felújítása, karbantartása és új csatornák építése volt. Mindezekmellettüzemközifeladatuknakszámítottmintegy470kmösszhosszúságú belvízcsatorna fenntartása is,32 melyből a rendszerváltást követően 90 km szakasz gazdátlanná vált, és nehezítette a belvizek elleni védekezés hatékonyságát. Kenderes-Kis- újszállás térségében Tiszabőnél az 1990-es évek végén jelentős öntözésfejlesztési be30 1981-es adat 31A Társulat saját kezelésben lévő öntözőcsatornáinak együttes hossza 1999-ben 158 km ért el. (Daróczi Erzsébet: Hogy a határban ne a víz legyen az úr. Új Néplap, 1999. szeptember 9.) 32 Pál Károly: A Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulat (Karcag) életéből. Vízgazdálkodási Társulatok Tanácsadója, 1985/9. 139
