Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

Belvízvédelem és öntözés - A térség belvízi helyzete az 1970-80-as években

tén helyezkedett el. A kárelhárításban, ill. megelőzésben kiemelkedő szerepet töltött be a mezőgazdasági üzemekkel, valamint a vízgazdálkodási társulatokkal való szoros együttműködés. A védelem munkájának sikerét ugyanis csak úgy lehet biztosítani, ha az üzemi hatáskörbe tartozó művek is rendeltetésüknek megfelelően működnek.

Az erőfeszítések eredményeként 1977-re a terület belvízcsatornáinak hossza 4719 km-re növekedett20, ez segítette az igen csapadékos évkezdet 73 napon át tartó belvízvédekezését és a káros vizek levezetését.

Dr. Nagy Illés vízügyi igazgató, az országgyűlés nyári időszakában a vízgazdálkodásról szóló beszámoló és vita tanulságait összegezve megállapította: „egyes belvízöblözetek vízszállító képességével bajok vannak, ezért a VI. ötéves tervben (1981-1985) a rekonstrukcióra sort kell keríteni. A belterületek és üzemek vízrendezési munkálataira nagyobb figyelmet kell fordítani. A belvízelvezetés az öntözésfejlesztéssel együtt oldandó meg."2'

Mindezzel egybecsengett az a megállapítás, amelyet az OVH elnöke, dr. Gergely István tett az 1978. évi vízgazdálkodási feladatok kapcsán: a belvízrendszerek gyorsabb ütemű kiépítését a súlyponti területekre - Békés, Csongrád, Szolnok megyék - koncentráltan és koordináltan kell végrehajtani. Nem csupán a mezőgazdasági területek vízgazdálkodása érdekében, hanem Szolnok megye belterületi vízrendezése érdekében is folytatták a munkákat, mivel a belvíz évről-évre számos lakott települést veszélyeztetett.

Tiszabura és Tiszaroff vízrendezési munkái 1978-ra befejeződtek és az év végéig további három településnek: Fegyverneknek, Tiszaszentimrének és Tomajmonostorának is sikerült megszabadulnia a belvízveszélytől.22

A Büdös-ér medrének tisztogatása

Ebben az időszakban a hatékonyabb belvízelvezetés érdekében a szakemberek egyre inkább szorgalmazták a kettős működésű csatornahálózatok megszüntetését. A belvízcsatorna-hálózat rekonstrukciója során olyan műszaki megoldást próbáltak találni, hogy a főcsatornák mértékadó vízszintje a gazdaságilag hasznosított területek átlagos terepszintje alatt 1-2 m között helyezkedjék el.23

20Dr. Nagy Illés: Útravaló. Közép-Tisza, 1977/1.

21 Dr. Nagy Illés: Az országgyűlés után. Közép-Tisza, 1977/4.

22 Vízrendezés Szolnok megyében. Magyar Vízgazdálkodás, 1979/4.

23 Boros Béla: Vízrendezés és mezőgazdaság. Közép-Tisza, 1978/8.

133