Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - A Közép-Tisza vidékének öntözése a szocializmus korában - Az öntözésfejlődés különböző korszakai
lehetőségének megteremtése az életben maradás egyik fontos feltétele volt. Közismert az is, hogy Szolnok megyét mindig is az ország egyik éléskamrájának tekintették, ahol sokáig a mezőgazdasági termelés határoztt meg mindent. A növénytermesztésre igénybe vett talajok vízháztartását illetően a megyében jelentős hányadot tesz ki a mezőségi talaj, csakúgy mint a Jászság felső területén, de nagyon soka szikes és kötött talaj pl.:Tiszasüly, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes térségében. E területeken a talaj vízháztartása kevésbé előnyös. Ezt a tényt tükrözik az öntözés adatai is, hiszen az öntözött terület már 1966-ban elérte a 81 000 ha-t, és ez 1971-ig 86 000 ha-ra nőtt. A megöntözött terület nagyságára hatással volt az egyes évek időjárása, a száraznak tekintett 1968-as esztendőben ~76 000 ha-t öntöztek, míg a csapadékos 1970-ben 20 100 ha-t. A hatalmas terület vízellátását túlnyomó részben a Tisza biztosította, s a vízkivétel úszó szivattyútelepekkel történt. A fővízkivételek kapacitása csúcsidőszakban elérte a 63,7 m3/s-ot.4 Az évi legnagyobb kitermelt vízmennyiség 1968-ban mintegy 392 millió m3 volt. A tetemes mennyiség szétosztását 361 km hosszú öntözőcsatorna-hálózat és 774 km hosszú belvízcsatorna-hálózat biztosította, amivel 76 370 ha-t öntöztek meg. Az öntözés fejlesztésének korlátokat szabott a Tisza csekély és már más területen is igénybe vett vízkészlete. Ezért a Közép-Tisza vidék vízhasznosítási fejlesztésének elősegítésére 1968-ban megkezdődött a Kiskörei Vízlépcső és kapcsolódó létesítményeinek építése, amelynek első ütemét 1973-ban adták át rendeltetésének.5 6 Ebben az időszakban az ország öntözési kapacitásainak mintegy 20%-a az Igazgatóság területén működött.5 A Közép-Tisza vidéki öntözések történetéhez azt is tudni kell, hogy egészen a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat (TRVVV) 1971. év eleji megalakulásáig a KÖTIVIZIG szolgáltatta az öntözővizet, majd ezt követően a TRVVV. A regionális vállalatnak üzemeltetés céljából átadták az öntözőműveket is. Ez persze azt is magával hozta, hogy az öntöző gazdaságoknak nagyobb költségekkel kellett számolni. Eredetileg az állam fedezte a vízszolgáltatás összes költségét, amit az egységesen megállapított vízdíj nem tükrözött a maga valóságában. A TRVVV (amelynek első igazgatója Vasadi János volt) folyamatosan bővítette vízszolgáltatási tevékenységét, így pl. 1978-ban Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Szolnok, Békés, Csong- rád megyék teljes területén, míg Pest, Bács-Kiskun és Heves megyék egy-egy részén, ösz- szesen 220 000 ha-on biztosította az öntözővizet.7 Az OVH egészen a rendszerváltásig mindössze azt vizsgálta, hogy az öntözővíz-szolgáltatási költségek megfelelőek-e, azaz a TRVVV nem tesz-e olyan költségeket is a vízdíj mögé, amelyek nem vállalhatóak. A főhatósági vizsgálatok általában az üzemterv-tárgyalások kapcsán zajlottak le. Az előzményekre az 1970-es évekig visszatekintve, határozott kormányzati törekvést érzékelhetünk az öntözések szinte erőszakolt támogatása tekintetében, amely azonban össze volt kötve a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok anyagi erejének „felpisz- kálásával" is, vegyítve a politikai nyomásgyakorlás finomabb és gorombább módszereit. Már ahogy az egy „puha diktatúrában" szokott volt... 4 Vegyes csővezetékű öntöző telepeken egy hektár vízigénye, 0,53 l/s volt. 5 Dr. László Ferenc: A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság életéből. Vízgazdálkodás, 1974/3. 6 Dr. Nagy Illés: Útravaló. Közép-Tisza, 1977/1. 7 Az öntözés 1978.1. féléves tapasztalatai a Tiszamentén. Magyar Vízgazdálkodás, 1978/3. 126
