Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - A Közép-Tisza vidékének öntözése a szocializmus korában - Az öntözésfejlődés különböző korszakai
BELVÍZVÉDELEM ÉS ÖNTÖZÉS A Közép-Tisza vidékének öntözése a szocializmus korában A mezőgazdasági vízhasznosítás egyik legfontosabb vízgazdálkodási feladatáról, az öntözésről beszélve nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szocialista korszak mezőgazdaságának egyik kulcskérdéséről van szó. Közrejátszott ebben az is, hogy a Kárpát-medencében, de különösen a Tisza völgyében a szárazság gyakoribb éghajlati adottság, mint a bő csapadékkal kísért időszak. Öntözést propagáló plakát az 1950-es évekből Két nézet jellemezte a mezőgazdaság irányítóinak gondolkodását: az egyik az öntözést csak a mindenkori aszály elleni védekezésnek tekintette, míg a másik csoport az öntözést a többlettermelés sarkalatos eszközének tartotta. Az utóbbi szemléletet vallók - a töblettermelés érdekében - jóval fejlettebb, munka- és tőkeigényesebb - agrokultúrát kívántak meghonosítani az adott területen, Mindehhez persze jó szakemberek kellettek, mert ahol ezek hiányoztak, ott hiányzott a többlettermés is. Az öntözésfejlődés különböző korszakai1 Az 1950-es évtizedben a fő célt a rizstermesztés megalapozása jelentette, s minden arra alkalmas (esetenként kevéssé alkalmas vagy egyenesen alkalmatlan) helyen rizstelepek létrehozására törekedtek. Az aránytalan fejlesztés ellenére a rizs kezdetben nagyon jól jövedelmezett a gazdáknak, egyes Közép-Tisza vidéki területeken kisebb szakcsopor1 Szilárd György: Öntözési lehetőségeink kihasználásáért. Vízgazdálkodás, 1976/4. 123
