Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Amikor a Duna és a Tisza egyszerre „támad" - a 2006. évi árvíz
Az esetleges töltésszakadások károkozásának csökkentése érdekében - dr. Csonki Istvánnak, a KDT-KÖVIZIG igazgatójának, mint lokalizációs koordinátornak bevonásával, - már április 23-án megkezdődött a lokalizációs művek helyszíni rögzítése. Itt kell megemlíteni, hogy az árvíz miatt megcsúszott, mentett oldali töltésrézsű leterheléséhez - a Fegyvernek-ledencei árvízvédelmi szakasz vezetőjének, Németh Miklósnak javaslata alapján - ekkor használtak először vízzel feltölthető (s a védekezés után kiüríthető) egy köbméteres műanyag konténereket. A védekezés irányítása során a KÖTI-KÖVIZIG munkatársai emberfeletti munkát végeztek. Segítségük is akadt a dunántúli társigazgatóság115 helyszínre érkező munkatársainak személyében, de a legfontosabb döntéseket mégis a helybelieknek kellett meghozniuk. Új eleme volt a védekezésbe bevonható erőknek, hogy a korábban igencsak fegyelmezetten használható katonaság, a sorkatonai szolgálat megszüntetése, valamint a honvédségi feladatrendszer átalakulása miatt csak kisebb létszámmal tudott rendelkezésre állni, miközben technikai felszereltsége meghaladta az addigiakat. Ezzel együtt egyre inkább megnőtt a súlya a lakossági polgári védelmi szervezetnek. A polgári védelmi kötelezettséget törvény szabályozta, amelynek értelmében az adott település polgármestere határozatban írhatta elő minden 18-55 év közötti férfi és 18-50 év közötti nő beosztását az adott település polgári védelmi szervezetéhez. A kitelepített lakosok csak május 5-én térhettek vissza otthonaikba. Az már a helyzet konszolidálódására utalt, hogy május 8-án a Hármas-Körös apadására való tekintettel kinyitották a mezőtúri árvízkaput és ezzel egy időben megkezdték az Nagyiványi tározóba kieresztett víz visszavezetését a mederbe. A nagy árvíz rövid leírásának116 befejezéséül dr. Kovács Sándor hidrometeorológiai véleményének összegző sorait idézzük: „A jelenlegi árhullám bizonyíték arra, hogy a 2000. évi áradás nem egy kiugró, több évtized múlva talán megismétlődő hidrometeorológiai tényezők egybeesésének következménye, hanem a Tisza és mellékfolyói vízlevezető képessége drasztikus romlásának eredménye. Az kétségtelen, hogy nagyon ritkán fordult elő, hogy a négy nagy folyó (Duna, Tisza, Maros és a Körösök) árhulláma egy időben találkozott volna. Viszont számtalan esetben előfordult, hogy aTisza,aKörösökésaMarosárhullámatalálkozzonegymással(1888., 1919., 1932., 1970.).Ezeknél a régi árhullámoknál a mellékfolyók a jelenleginél lényegesen magasabb szinten tetőztek. Az árhullámok magasságának növekedése mellett a legnagyobb problémát a tartósságuk növekedése jelenti. Fel kell készülni arra, hogy az eddig 900 cm közelében tetőzött árhullámok 1000 cm felett érik el maximumukat. Nagy realitása van annak, hogy az elkövetkezendő 30 évben az 1000 cm feletti árhullámok tartóssága összesen 30-40 nap is lehet.""7 Egy további megállapítása szerint amíg a Felső-Tiszán az árvízszintek növekedése a vízgyűjtőn bekövetkező változásoknak (az urbanizáció növekedése, a területhasználat, erdőgazdálkodás változása, árvédelmi fejlesztések felgyorsulása, stb.) tudhatok be, addig a Közép-Tisza vidékének veszélyeztetettségét a Tiszának és mellékfolyóinak egyre inkább romló vízszállító képessége okozza, amihez rossz esetben a feltételezett klíma- változás is hozzájárulhat.118 1.5 Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDT-KÖVIZIG - Székesfehérvár). 1.6 A 2006. évi árvizek adatgazdag, elemző leírása megtalálható a dr. SzlAvik Lajos által szerkesztett: A Duna és a Tisza szorításában című, 2007-ban megjelent könyvben. 1.7 Dr. Kovács Sándor: Árvíz - 2006. Hidrometeorológiai elemzés. Közép-Tisza, 2006/2. 1.8 Dr. Kovács Sándor: Néhány gondolat a Tiszáról. Közép Tisza, 2006/5. no
