Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Ha nincs árvíz, előtérben a környezet- és természetvédelem - nemzetközi pályázatok
A projekt területe egyébként szorosan kapcsolódott a bivalytói öblözet VTT forrásból finanszírozott rendezéséhez, és az ott kialakítandó hullámtéri mintaterülethez, így mód nyílt a források hatékony felhasználására. A projekt által érintett terület térképe Már ennek a kezdeményezésnek partvidékén is feltűnt az a gondolat, amit elsősorban a történeti néprajz egyes képviselői szorgalmaztak, hogy az egykori, ármentesítések előtti fokgazdálkodás hangsúlyosabb szerepet kapjon a hullámtéri gazdálkodásban, vagy akár a mentett oldali területeken. Legismertebb képviselőjük a korábbi kultuszminiszter, dr. Andrásfalvy Bertalan volt, akinek elszántabb tanítványai már-már alternatívaként fogalmazták meg a kialakult (és fenntartott) árvízvédelemmel szemben az áradások „kieresztésének" és a fokgazdálkodás széleskörű elterjesztésének programját. Véleményük szerint az egykori ártéren élőknek a szántó- gazdálkodásos földművelés helyett meg kellene tanulniuk a „vízművelés"-es gazdálkodás alapvető módszereit. Ennek gyakorlati kipróbálását a WWF Magyarország iktatta feladatai közé97, s nemzetközi programja kiemelt mintaterületének a Tiszát választotta. Törekvéseit arra alapozta, hogy az Európai Unió támogatási rendszerében megkülönböztetett figyelmet szentel a tájfenntartó tevékenységeknek. Ennek megfelelően olyan gazdálkodási rendszert kívánt kialakítani, amely kevésbé érzékeny az időjárási, gazdasági, politikai változásokra és versenyképes termékeket képes az Európai Unió piacaira szállítani. Ebben az elképzelésben a hívószavak az őshonos háziállatfajták tartása, a természetes építőanyagok előállítása, a betegségeknek ellenálló ősi gyümölcs- és gabonafajták termelése, stb. voltak. 103 97 Szántógazdálkodás helyett vízművelés. http://gazdasag.ma.hU/tart/rdkk/c/0/75056/1
